Folia historica 6

F. Dózsa Katalin: A női divat változásai 1850-1895 között

F. Dózsa Katalin A női divat változásai 1850—1895 között Az évszázadok folyamán formálódó s mindig megújuló európai viselet változásait a XIX. században évről évre nyomon tudjuk követni. Ekkor már valóban egységes európai divatról beszélhetünk, bizonyos, az egyes országokban eltérő, de az összkép szempontjából lényegtelen helyi specifikumokkal. Az előző évszázadokban ugyanis részint hagyományos nemzeti viseletekkel találkozhatunk (pl. magyar, lengyel, orosz, spanyol stb.), részint az egyes divatközpontok által diktált viselet utánzásának elkésésével, fáziseltolódásával. Ez utóbbi természetes akkor, amikor szájhagyomány, az utazók leírása és viselete alapján teijed a legújabb módi. A XVII. század közepétől az öltözködés új központjából

1, Párizsból életnagyságú felöltöztetett bábukat küldtek a világ fővárosaiba, de ez is csak a társadalmi élet csúcsán élő szűk kört informálta. Érthető, hogy még a leggazdagabbak is csak megkésve és módosítva követték a divatot. Nem elhanyagolható ugyanakkor az a tény sem, hogy a gazdagon díszített, drága szövetből készült ruhák komoly anyagi értéket képviseltek: ékszerként őrizték és örökölték őket.

2 A XIX. század viseletét már nem tekintették befektetésnek, legfeljebb a felhasznált töméntelen - a század közepén már 25—30 méter anyagnak van átalakítás, újrafeldolgozás szempontjából értéke. Ez utóbbira szükség is voit, mert különösen a hatvanas évek közepétől boszorkányos gyorsasággal változott a „módi". Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy csak a női viseleté, mert a nagy francia forradalom óta a férfiak öltözködése háttérbe szorult, ellentétben a századokon keresztül kifejtett pompával, mikor sokszor még túl is tettek az asszonyokon. A XIX. század férfiideálja a puritán, egyre szintelenebbül és ötlettelenebbül öltözködő „úriember"-polgár. Viselete évtizedek alatt is nagyon keveset formálódott, s ha nyomon is követhető a lassú változás, ez 79