Folia historica 6

F. Dózsa Katalin: A női divat változásai 1850-1895 között

5. Motívumok, díszítés — sok a kockás anyag kiegészítésként, nagyméretű zegzug minták, egyéb mértani motívumok, még több a bojt és paszomány. 6. Kiegészítők — 18 59 Historizáló törekvés ismét reneszánsz ötletekkel gazdagodik, Magyarországon mind gyakoribb a magyaros forma a nappali viseletben is. 1. Fej — c, Magyarországon lópatkó alakú, fodros, fátylas főkötők, lebegő szalagdísszel (17., 18. kép). 2. Derék — gyakori az elől nyitott, apró gombokkal, illetve Magyarországon zsinórozással záródó forma (17. ábra), c, válla kezd a helyére kerülni, kevésbé hangsúlyos, kevesebb vállfodor, d, ujja már a vállnál bővül, vagy egészen széles alul is, „lobogósan" vagy két vagy több sorban összefogott bugyban (reneszánsz ujj

2

6); vagy kis buggyos rész vállnál, s alatta karra simuló szűk ujj, hasonló a magyar deréknál is (17. kép). 3. Szoknya — csípőben nem bővül, de az alsó részén igen, így formája változik, méhkasból lefelé bővülő harang formává alakul. 4. Kabát — sok a 7/8-os hosszúságú, csuklyás, bő vállgallér, esetleg félkör alakú, széles aljjal, Magyarországon zsinóros menték a bőhátú kabátok variánsaiként (22. kép). 5. Díszítések — nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az összkép, kevesebb, nagyobb méretű díszítést, fodrot használnak. 1860 A megjelenés harmonikusabb, az óriási szoknyák uralkodnak. Magyarországon szinte kizárólag a magyaros forma kedvelt. 30 év óta először látszik a láb! 92