Folia historica 6
Patay Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye II.
Az 1648. évi, valószínűleg Porubáról származó harang feliratának végén látható MDP betűk bizonyára egy általunk nem ismert harangöntő monogramját jelentik. Ha az M betű esetleg a magister szó rövidítése is lenne, a harangöntő semmi esetre sem lehetett céhbeli mester. Harangjának kivitelezése teljesen silány, felszíne egyenetlen, betűi nem formában készültek, csak hevenyészetten felrakottak, de még a harang teste megközelítőleg sincs a harangtanilag megfelelő alakra kiképezve. Heroldt, Balthasar. A nürnbergi születésű, Bécsben és Pozsonyban egyaránt működött mester a XVII. század közepén az ország nyugati felének legjelentősebb és talán legjobb harangöntője, illetve szállítója volt. Működésével a homokbödögei haranggal kapcsolatban módunk volt külön tanulmányban foglalkozni, 6 1 így most arra nem térünk ki. A Nemzeti Múzeumben őrzött, a bodoki várból származó ágyúk is Heroldt művei. 6 2 Ulrich, Mathias. Wierd tanítványa. Az ő örökébe lépett 1657-ben Eperjesen, ahol 1678-ig dolgozott. 6 3 Örökölte elődjének piacát is, hiszen — amint azt többek között az elpusztult poklosteleki harang is bizonyítja — még Biharba, a Berettyó völgyébe is szállított. Harangjai ugyancsak szép kivitelűek; jó szakember lehetett. Ennek ellenére Wierdénél kisebb lehetett a forgalma. Nuspickher, Johann. A török uralom alól felszabadult Buda első harangöntő mestere. 1690 és 1713 közötti évekből ismerjük harangjait, amelyeket, ha nem is nagy számban, de a mai Magyarországnak — a Tiszántúlt kivéve — szinte minden vidékén feltaláljuk. A Váraszóról begyűjtött harang ugyan egyszerű munka, de a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött, a pesti Városháza számára 1696-ban öntött harangja igen gondos alkotás; jó mesterre vall. 6 4 Steinstock, Joseph. Harmad évszázadon át (1730—1763) dolgozott Budán. Bár Zechenter Antal személyében (1723-1763) egyenrangú versenytársa is volt a városban, de annak kedvező földrajzi helyzete következtében igen széles piacra tett szert. A mai országhatárokon túl is szállított (Gömörbe, Biharba), viszont a Dunántúl délnyugati és az Alföld északkeleti megyéiben eddig nem akadtunk harangjainak nyomára. Harangjaira évszámot nem öntött. Valószínűleg azért, mert nemcsak megrendelésre dolgozott, hanem — mint kortársai — egyaránt raktárra, sőt vásárokon való eladásra is. így harangjai néha csak egy-két évvel az elkészültük után találtak gazdára. Máté, Stephanus. A korondi székely harangöntő 1790. évi harangja képviseli a gyűjteményben egyedül az ország keleti felében a XVIII. 45
