Folia historica 6

Vigh Károly: Portrévázlat Juhász Nagy Sándorról (1883-1946)

pártban**. Helyeselte egyébként hétfői nagyobb külpolitikai cikkemet is, a Magyarországban, melyben kifejtettem, hogy a magyar érdek a történelmi Csehország védelme a német birodalom hatalmi törekvéseivel szemben. Szóval minden lényeges kérdésben nagyon közel vagyunk egymáshoz ebben a pillanatban. Említettem előtte azt is, hogy én régi barátságban és elvbarátságban vagyok Veled, s hogy nagyon sokat adok a véleményedre és népünk előtt a legnagyobb tekintélynek ismerlek az egész Tiszántúlon. Eckhardt is hangsúlyozta előttem, hogy jól ismer és nagyon sokra becsül Téged, s hogy ő is számít a Veled való együttműködésre. Említettem neki, hogy azt szeretném, ha együtt léphetnénk be a kisgazdapártba. Most már csak az a kérdés, hogy mit szólsz Te ezekhez a dolgokhoz? Azért is mertem fölvetni a nevedet előtte, mert hiszen Te legutóbb is biztosítottál engem arról, hogy egyetértesz velem az alapvető magyar kérdésekben, de meg mindig arra bíztattál, hogy igyekezzünk nagyobb keretet teremteni, mert csak úgy haladhatunk előre eszméinkkel. Elgondolásom az volna, hogy elsősorban Te jönnél velünk, azután Kerék Miska és az a fiatal, inkább értékes szakemberekből álló gárda, mely körülötte csoportosul, csupa vérbeli magyar ember. Kerék Miska már bejelentette, hogy jön velünk, mert így olyan erőt jelenthetnénk a pártban, olyan radikális szárnyat, amely aztán egészen új tartalommal tudná kitölteni a Független Kisgazdapárt kereteit. Ugyanakkor beszéltem Kerék Miskával arról, hogy Matolcsy Mátyást is hozni kellene, viszont én az igen értelmes és komoly erőt jelentő Sulyok Dezsőt próbálnám meggyőzni, aki már régebben közeledett hozzám, s foglalkozott egy radikális jellegű reformpártnak a gondolatával. Most aztán tegnap Eckhardt Tibortól hallottam, hogy a Matolcsyval és Sulyokkal való megbeszélések is döntő stádiumba jutottak úgy, hogy e tekintetben már nyitott ajtókat döngetek. Eckhardt csak azt a **A Nemzeti Radikális Párt beolvadásáról a Független Kisgazdapártba Bajcsy-Zsilinszky hívei közül többen. így pl. Kodolányi János és Talpassy Tibor is visszaemlékeznek. Ezek a memoárok egybehangzóan hangsúlyozzák, hogy BajcsyZsilinszky és hívei nem érezték jól magukat a kisgazdapártban. Különösen a hívei nem kapták meg azt a megbecsülést a pártban, amit Eckhardt a fúzió eló'tt megígért. A második világháború éveiben Zsilinszky nem alaptalanul panaszkodott pártja képviseló'ire, akik - egy-két kivétellel - rendszerint kisompolyogtak az ülésteremből, amikor az ellenzék vezérszónoka bátor hangú felszólalásait tartotta. „Több támogatást kapok a szociktól, mint saját pártomtól" - hangoztatta Zsilinszky elkeseredve. 220