Folia historica 6
Vigh Károly: Portrévázlat Juhász Nagy Sándorról (1883-1946)
Gyötörték, kínozták, míg végül is hat nap múlva a református egyház interveniálására és a közvélemény nyomására szabadon engedték. 1944. októberében szülőfalujában, Kábán, egy kis tanyán rejtőzködik, majd amikor a németek kitakarodnak, bemegy a faluba. Itt keresi fel Debrecen katonai városparancsnoka, Szalnyikov alezredes és kéri, jöjjön haladéktalanul Debrecenbe. Szükség van rá — úgymond — mint a város legtekintélyesebb emberére. Romeltakarítástól a bíróság újjászervezéséig Juhász Nagy mindent vállal. Jelentős része volt abban, hogy a város ideiglenesen az ország fővárosa lehetett 5 2 minden párt bizalmát élvezte. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én egyhangúlag alelnökévé választotta. 5 3 Politikai elvhűségére jellemző, hogy a sajtónak adott nyilatkozatában, 1945. decemberében kijelentette: „Változatlanul az 1918. évi októberi forradalom és a népköztársaság demokratikus, radikális elvei alapján állok és nagyon örülök, hogy a „Néplap" egyik legutóbbi számában megjelent hatalmas program tökéletesen ugyanezt tartalmazza." Egyik utolsó közszereplése során a szívéhez nőtt Reform Társaság tisztújitó közgyűlésén vett részt 1946. január 8-án. Az itt elhangzott beszéde politikai végrendeletének is tekinthető. Három nagy politikai követelésének adott hangot: 1. „Elvi alapon hirdetjük a köztársaság eszméjét." 2. „Az emberi jogok tiszteletét meg kell teremtsük és a demokrácia fogalmát tisztáznunk kell." 3. „Egy kétségtelen, az, hogy Magyarországon a kapitalista rend így ahogy van, nem tartható." 5 4 Juhász Nagy Sándor a második világháború után ismét nehéz körülmények között vállalkozott arra, hogy a magyar népi demokrácia élcsapatában kivezesse az országot abból a súlyos helyzetből, amelybe bűnös urai juttatták. A Gestapo-fogságban megrokkant egészsége azonban csak az első lépések megtételét tették számára lehetővé. Hónapokig tartó betegség után végül is a szíve mondta fel a szolgálatot 1946. május 10-én. Különös véletlen folytán egykori fegyvertársa, Károlyi Mihály éppen akkor érkezett haza 27 évi számkivetés után. Özvegyéhez küldött táviratában a második magyar köztársaság elnöke ezeket írta: „Végtelenül lesújtott férjének, barátomnak, régi hű fegyvertársamnak halála. Hazatérésem örömében szomorúságot jelent számomra annak a férfiúnak hirtelen eltávozása, akire ennek a sokat szenvedett országnak még 205
