Folia historica 6
Vigh Károly: Portrévázlat Juhász Nagy Sándorról (1883-1946)
alkatával rendelkezett, akinek nem a forradalom volt az éltetőeleme. Ez megmutatkozott abban is, hogy rendkívüli körülmények közepette alkotott demokratikus reformterveket és törvényeket. Juhász Nagy Sándor — aki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot Lovászy Márton másirányú elfoglaltsága miatt vezette — néhány nap alatt kidolgozta és 1918. december 13-án közzétette közoktatásügyi programját. Elképzelései szerint a legszélesebb néprétegeket az emberi kultúra minél magasabb fokára kell emelni és a néptömegekből fajra, vallásra, születésre, vagyonra való tekintet nélkül kellő szelekcióval ki kell emelni a legjobb képességűeket, a vezetésre hivatottakat. A kötelező és teljesen ingyenes oktatást 14 éves korig javasolta kiterjeszteni. Maga az elemi oktatás 10 éves korig tartana és általános ismereteket ölelne fel. A 10—14 közötti négy esztendő alatt részben mezőgazdasági, részben ipari szakismereteket nyújtó iskolatípusokat kellene teremteni. A középiskola négy alsó osztályában általános ismereteket oktatnának, az ötödik osztálytól kezdve már a következő típusok szerint ágaznának el a felső tagozatok: általános humán jellegű, reáliskolai képzés, mezőgazdasági és ipari szakoktatás, tehát lényegében négyféle iskolatípus. A tervezet mind az elemi iskolában, mind a középiskolai tanításban alapelvként hangsúlyozta a természettudományos szellemű oktatást. Korszerű és figyelemre méltó elveket hangoztatott az iskolai testnevelésről, az ifjúság szociális helyzetének a javításáról, a nőnevelésről stb. A felsőoktatás reformjáról csak szót ejtett, de a kérdés kidolgozására már nem volt ideje. 1 2 A vallás kérdésében Juhász Nagy Sándor már nem követte a második reformnemzedék szabadgondolkodó tagjait és államtitkársága idején is hangoztatta: valláserkölcsi alapon áll. A református egyházhoz fűződő szoros szálait nem tépte el. Felismerve az ország súlyos helyzetét, az ántánt-imperialista erők fellépése, Magyarország területe jeletős részének megszállása közepette nem helyeselte a belpolitikai villongásokat, az egyes pártok programkérdések feletti cívódásait. A sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette: „Az egész magyarságot egyesíteni kell bizonyos meghatározott kormányzati alapon, amely természetesen a forradalom szellemének teljesen megfelelő legyen." 13 Habár felülemelkedett a pártpolitikai szenvedélyeken, az Osztrák—Magyar Monarchia széthullásával kapcsolatban nem ismerte fel, hogy Magyarország az adott körülmények között nem őrizheti meg területi integritását. A 194
