Folia historica 6

F. Dózsa Katalin: A női divat változásai 1850-1895 között

5. Színek — az alapalj és a felsőalj, vagy a tunika túlnyomórészt elütő, lehetőleg ellentétes színű és anyagból készül, de legalábbis a ruha díszítései, fodrai, szegélyei, csipkerátétei más színűek: a világos ruhához fekete, vagy piros, sötéthez világos a díszítés. 6. Kiegészítők — napernyők nagyon fontosak, színük a ruhával egyeztetett, ismét kedvelt a sétaernyő, melynek kis, csipkedíszes ernyőrésze csúcsán van a fogó, s meghosszabbodott nyele sétabotként szolgál (40. kép). 1873 A XIV. Lajos korabeli összhatásra törekvés erősödik. 1. Fej — a, a homlok körül és a tarkónál néhány kis, rövid, kunkori huncutka van (41. kép), vagy a homlokon rövid, hullámos, középen kettéválasztott frufru (43. kép), c, kis, kerek, ráncolt, körül fodros, puha csipkefőkötők a konty on (41. kép). 2. Derék — a, ismét megjelenik a hosszított, csípőre boruló, apró gombokkal záródó forma (42. kép), b, a V alakú kivágás mentén, vagy a hajtókás férfigalléros öltözékhez keményített széles fehér tüll- vagy organdi fodor (41. kép), d, a felsőruhák, kosztümkabátkák ujjain széles, visszahajtott kézelő (41. ábra). 3. Szoknya — a szűkebb turnűr hegyesen mered kifelé, az uszály hosszabb, a „rövid ruha" is földig ér; c, sok a keskeny, dúsan ráncolt, vízszintesen elhelyezett fodor, gyakori az elől háromszög alakban nyitott felsőalj, esetleg hátrafelé redőzve (41. kép). 4. Kabát 5. Díszítések — függőleges, vízszintes, sőt zegzug elhelyezésben több, aprólékosabb, kisebb méretű csipke, fodor, selyem-bársonyszalag, szalagcsokor, dudor. 6. Kiegészítők f, nagyobb méretű, fémkeretes és ,-fogója bőr-, esetleg keresztöltéses hímzésbetéttel díszített útitáska, melynek formája a mai 102