Folia historica 5
Makai Ágnes: Az 1848-as szabadságharc Magyar Katonai Érdemrendjének létrejötte
annyira szorongatott haza érdekében szerzett érdemek" elismerésére és ösztönzésére „egy katonai érdem-díszjel" alapítását rendelte el. 1 7 Az érdemrend első osztálya gyémántokkal való kirakást utánzó, lyuksorokkal áttört sugárnyalábokból álló, 8 ágú, 88 mm átmérőjű ezüst csillag. Középmezejét arany babérkoszorúval övezett, arany hármashalomból kinövő kettőskereszt diszíti. (1—2. kép). A második osztály átlagosan 36-szor 39 mm nagyságú, öntött, ezüst babérkoszorú, amelynek üres középmezejében ugyancsak arany hármashalomból kinövő arany kettőskereszt van (3. kép). A harmadik osztály átlagosan 23-szor 26 mm nagyságú, üres középmezejű babérkoszorú. A II. és a III. osztályt szélesebb, illetve keskenyebb vörös szalagra csatként fűzve vagy rátűzve viselték (4. kép). Mindhárom fokozat viselési helye a mell bal oldalán volt. Az alapszabályok értelmében az érdemrend I. osztályával olyan „önálló parancsnokságot viselő" tábornokokat és törzstiszteket óhajtottak kitüntetni, akiknek vezetésével a honvédcsapatok kimagasló győzelmeket arattak. A II. osztály olyan vitézi tettek jutalmául szolgált, „amelyek nem csupán egyéni vitézség, hanem egyszersmind hadi kombinatio eredményei, és mellyekből az álladalomra nevezetes haszon is árad." A III. osztályt „egyéni feláldozással és veszedelemmel" járó, személyes bátorsággal véghezvitt hőstettekért adományozták. A II. és a III. fokozatot — az alapszabályok értelmében — tisztek és közlegények egyaránt elnyerhették. Arra vonatkozó adatot, hogy valóban kapott-e közlegény II. osztályú érdemrendet, egyelőre nem ismerünk. Az adományozás joga I. osztály esetében az államfőt vagy az országgyűlést illette meg. A II. és III. osztályt rendkívüli esetekben a parancsnok a csatatéren is adományozhatta a hadügyminiszter utólagos jóváhagyásával, egyébként pedig a hadügyminisztériumban létrehozott „érdem tanácsot" hatalmazták fel a fölterjesztések jogosságának megítélésére. Minden jel arra mutat, hogy az adományozások demokratikusan, elsősorban az érdemek figyelembevételével történtek. Az alapító rendelet is hangsúlyozta egyébként azt, hogy „ezen pót-érdem díszjeleket nem sokára a valóságos díszjelek pótolandják ki.'" 8 Röviden foglalkoznunk kell a kitüntetés elnevezésével. A korabeli levéltári forrásokban és a sajtóban, valamint a későbbi irodalomban egyaránt sokféle megjelölésével találkozunk. Az alapító rendeletben „katonai érdem-díszjel" vagy „érdem-jel" névvel illetik, egy később „általános érdemrend" létrehozását közhírré tevő rendelet viszont a katonai kitüntetést „vitézségi érdemrendéként jelöli meg. 1 9 „Ma történt az országgyűlés kegyes jóváhagyása következtében felállított katonai érdemrendeknek amennyiben 83
