Folia historica 5

Patay Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye

Patay Pál A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye I. A gyűjtemény létrejötte Römer Flóris nevéhez fűződik. Alapját 1862-ben vetette meg azzal, hogy felismerve az 1605 évből származó, magyar feliratú mátraverebélyi kis harang jelentőségét, megvásárolta azt a Múzeum számára, hogy megmentse az elpusztulását jelentő átöntéstől. (A megszerzés körülményeit lásd a harang ismertetésénél). Rómer kezdeményezésének hatására, még múzeumi működésének idején, mecénásaink ajándékaként két további haranggal bővült a gyűjtemény (Bulcs, Szabás). Érdekes, hogy ezt a két harangot, akárcsak az 1880—90 közötti években a Múzeumba jutott újabb hármat (Mindszent, Szabolcs megye, Taszár), valószínűleg történelmünk viharos időszakában, a XVI—XVII. században tudatosan földbe rejtették vagy elpusztuló tornyok omladéka temette maga alá és csak a XIX. század folyamán kerültek ismét napfényre. Utóbbi három közül kettő különben — jellemzően történelmi emlékeinknek akkor még általánosan dívott megbecsülésére — hivatalos küldeményként, ellenszolgáltatás nélkül jutott a Múzeum birtokába. 1890-től kezdve azután megindult a gyűjteménynek vásárlás útján történő gyarapítása. Erre azonban csak ritkán kerül sor és ekkor még nem is volt az tudatos gyűjtésnek nevezhető. Ugyanis nem a Múzeum kutatta fel a műtárgy jellegű vagy történeti szempontból jelentőséggel bíró, a hazai harangöntő ipart megfelelően képviselő példányokat, hanem lelkészek, akiknek volt műtárgyak megbecsülése iránt érzékük, ajánlották fel a vezetésük alatt álló egyházközségeknek meghasadt voltuk, vagy kicsinységük miatt kicserélésre, átöntésre ítélt harangjait. Tudatos gyűjtést legfeljebb két harang megszerzésében (Ecseg, Feled) sejthetünk, amelyeket harangöntő mesterektől vásároltak. A leltárkönyvek tanúsága szerint 1890 és 1915 között 12 harangot és egy kis töredéket vett, egyet pedig ajándékba kapott a Múzeum (Szamosújvár). 43