Folia historica 5
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre útja az Előőrstől a Független Kisgazdapártig 1828-tól 1939
szövetségben érheti el. Zsilinszky reményei ugyan a tekintetben, hogy „az olaszoknak a franciákkal való kibékülése útján hid épül" Magyarország számára a nyugat felé 2 8 — nem váltak be, de az aggodalmai Európa kettészakadását és egy túlságosan szoros német-olasz szövetséget illetően - megalapozódtak. Bajcsy-Zsilinszky előre látva az egyre fojtogatóbb német szövetség Magyarországra gyakorolt hatását, parlamenti beszédeiben és publicisztikájában egyaránt azt hangoztatta, hogy „élesen el kell választani a magyar revizió ügyét a német revíziótól." Egyik írásában álláspontját így indokolja: „a hitleri német birodalom támadó jellegű és európaellenes politikája meggondolásra kell, hogy késztesse Európa nemzeteit a német revizió kérdésében. Az a világellenszenv — hangsúlyozta - amely fölvonulóban van a német birodalommal szemben: egy okkal több, hogy a magyar revizió sajkáját végleg eloldjuk a német revíziós gályától. 2 9 Zsilinszky ugyan nem állt egyedül ezzel a nézetével, mert Nagy Emil volt igazságügyminiszter és Herczeg Ferenc a Pesti Hírlapban megjelent nyilatkozataikban, valamint Bethlen István angliai előadásaiban is a fenti koncepciót vallották, mégis azt kell megállapítanunk,hogy ez az út sem bizonyult járhatónak Magyarország számára. Hitler hatalomra jutása, a fasizmus európai veszéllyé növekedése után az agressziók sorozatát elkövető III. Birodalom minden Berlintől függetlenül létrejövő békés revíziót megakadályozott. A magyar revizió kérdésével, főleg a német követelésektől különálló magyar igények kielégítésével már a 30-as évek közepétől senki sem törődött. így azután a 30-as évek második felében — nem kis mértékben a tengelypolitika következtében — gyakorlatilag egyre inkább a német agresszió függvényévé vált a magyar területi revizió ügye. Jellemző, hogy a Szovjetunió, amely Besszarábia révén érdekelt volt a versaillesi békék korrigálásában, amikor 1933-ban a fasizmus hatalomra kerül Németországban, a náci agresszió megfékezése és a béke megmentése érdekében a status quo álláspontjára helyezkedett. Ugyanakkor Anglia és Franciaország külpolitikai erőfeszítései kizárólag csak arra irányulnak, hogy a náci imperializmus mohóságát megkíséreljék csillapítani (később az Anschluss eltűrése és München is ezért jöhetett létre) és kelet felé, a Szovjetunió irányába terelni. Az 1934-es esztendőben Ausztriában előbb a bécsi munkásfelkelés leverésének, majd a fasiszta puccskísérletnek az eseményei zajlottak le, és Franciaországban a marseillei merénylet: Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter meggyilkolása tartotta izgalomba Európa közvéleményét. — Bajcsy-Zsilinszky Endre ebben a vészterhes esztendőben is szívós erő224
