Folia historica 5

Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre útja az Előőrstől a Független Kisgazdapártig 1828-tól 1939

jén kialakult jobboldali, szélsőségesen nacionalista-antiszemita ideológiájában gyökerezik. . Figyelmét 1929 tavaszán — személyes okokból - a magyar belpolitika köti le. Az Előőrs 1929. május 25-i száma ugyanis hírt ad arról, hogy Zsilinszky megpályázza a tarpai képviselőséget, amely haláleset következtéiében megürült. A kormánypárti jelölt érdekében mozgásba jövő választási gépezet - aláírási ívek hamisításától kezdve itatásig és csendőri brutalitásig minden eszközzel megakadályozza Zsilinszky megválasztását. Sőt, amikor a petíció ügyében a független politikai programmal fellépő képviselőjelölt Tarpára utazott, csendőrök vették körül híveinek tömegében a főtéren és bilincsbe verve börtönbe vetették. Másnap ugyan szabadon engedték, de az eset országszerte nagy feltűnést keltett és ellenzéki körökben óriási felháborodást váltott ki.

6 Természetesen elsősorban magát Zsilinszkyt rázta meg a vele szemben alkalmazott példátlan eljárás és az Előőrs hasábjain nyílt levelet intézett Bethlen István miniszterelnökhöz.

7 A tarpai események: a csalástól a brutális terrorig használt válogatott eszközök Zsilinszky megbuktatására, csak sietették benne az egész ellenforradalmi rendszerrel szembeni ellenállása növekedését és egy polgári demokratikus út felé történő tájékozódását. A belpolitikában észleltek új felismerésekre ösztönözték Zsilinszkyt a magyar külpolitikában is. A tarpai események közvetlen hatása figyelhető meg abban a cikkében

8, amelyben kifejti, hogy nagy külpolitikát nem lehet „népi erő és háttér nélkül" csinálni, „olyan széthullott társadalommal..., melyet már csak csendőr- és rendőrkéz görcsös szorítása markol ideig-óráig egybe..." Az ilyen belpolitikáról megállapítja, hogy „a nemzet bizalma nem támasztja alá külpolitikáját." Bár a Bethlen kormány több külpolitikai akcióját és kezdeményezését helyesli, de véleménye szerint ezek a sovány eredmények még nem teszik naggyá ezt a külpolitikát. Különösen nagy mértékben teszi bírálat tárgyává „az olasz-magyar barátság gazdasági kimélyítésének hiányát, a lengyel politikával való bensőségesebb kapcsolatok felvételének elmulasztását, a hármas szövetség németbarátságának elavult utórezgéseit ... az új .. de ránk minden korábbinál veszedelmesebb német imperializmussal szemben a hivatalos állásfoglalásnak teljes hiányát..." Zsilinszky csak akkor vár valóban magyar érdekeket szolgáló külpolitikát, „ha a magyar külpolitika a helyesen felismert irányban szívós és egyben egy egészségesebb magyar belpolitikával szerves összefüggést tartó erőfeszítéseket fog tenni..." Az utóbbinak - mint írja — előfeltétele egy „demokratikusabb belpolitika." 216