Folia historica 5
F. Dózsa Katalin: Osztrák-magyar kapcsolatok és kölcsönhatások a divat területén 1850-1916 között
még a csipkedíszek motívumai is kivehetők, a legapróbb részletig, a felhasznált díszítések minősége, motívumai, és természetesen a szabásvonal. Egyetlen eltérés van csupán a rajzon; a szoknya alját széles fekete bársonyszalag keretezi, ami a mi ruhánkról hiányzik, viszont tudjuk, hogy annak eldolgozása felületes. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a ruhát a magyar cég megvásárolta Drecoll-tól. A további kérdés, hogy ez az eredeti modell-e, vagy annak másolata. A reprodukció azonban csak abban az esetben lehetne ilyen pontos, ha a hozzávaló anyagot is a bécsi cégtől vásárolják. Erről azonban nincsenek adatok, sőt tudjuk, hogy ez egyáltalán nem volt szokásos. Ez utóbbi elképzelés azért is valószínűtlen, mert a ruha tulajdonosa Hadik-Barkóczy grófnő volt, akiről nehezen tételezhető fel, hogy egy „több példányos" ruhát vásárolt volna. A legvalószínűbb az a megoldás, hogy a gyűjteményben az eredeti ruhát őrizzük, melyet a Fehér-cég félkész állapotban vett meg, s a grófnő alakjára igazított. Ezért tette bele saját ővszalagját, s rövidítette meg a szoknyát a bársonyszalag lefejtésével, sőt az is lehet, hogy a vevő utólag bontatta le. Általában azonban nem volt szükség közvetítőre a bécsi divatáru üzletek és a magyar vevőik között. Az arisztokrácia, a nagyburzsoázia és a középosztály jelentős része vásárolt Bécsben, különösen finomabb ruhadarabokat. Sőt, az osztrák elegáns üzletek szinte egyenlő számban képviseltetik magukat a Textilgyűjteményben, mint az egykorú előkelő magyar cégek. 35 Nyugat-Dunántúl, Sopron, Szombathely környékén még a gazdag parasztok is Bécsbe rándultak, ha „kimenőruhát" akartak vásárolni. 3 6 Természetesen a vásárlás iránya megoszlott rétegenként. Az osztrák üzletek rendszeresen hirdettek a magyar divatlapokban — ezek elsősorban a középosztály különböző rétegeihez szóltak. 3 7 Van olyan reklám is, amely kifejezetten mint legolcsóbb beszerzési forrást 3 8 ajánlja boltját a tisztelt vevőközönség figyelmébe. A megbízható, szolid és viszonylag nem drága árut kereső polgárság elsősorban a két, ma is ismert és üzemelő áruházat kereste fel a Mariahilferstrasse-n, a Gerngross-t és a Herzmansky-t. Az először méterárut és ruhakelléket tartó üzletek egymással versenyezve fejlődtek konfekció blúzokat, szoknyákat, kabátféleségeket áruló, akkori értelemben vett nagyáruházakká. Jóval drágább, finomabb árut tartott a már említett Zwieback. Tőle egy szép fekete habosselyem pelerint 3 9 őriz a Textilgyűjtemény, amely a kor divatjának megfelelően mintás posztórátéttel, zsinórozással és gyöngyhímzéssel díszített. Egy felvidéki kereskedő felesége (Puchmanné) vásárolta 1895-ben. A középosztály tagjai azonban nemcsak készárut vettek Bécsben, de alkalmanként ott 182
