Folia historica 5

F. Dózsa Katalin: Osztrák-magyar kapcsolatok és kölcsönhatások a divat területén 1850-1916 között

lamenti interpelláció is lett belőle

1

4 — pl. rendszeresen szállított lakáj és egyéb személyzeti libériát a magyar uradalmaknak. A Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjteményében is van öt lakájruha

l

s ettől a cégtől, amely a fóti Károlyi családból származik. A belevarrt cégjelzések közül három magyar nyelvű, a másik kettő német, ami még jobban alátámasztja a Szabóiparosok Közlönyében megjelent szarkasztikus megjegyzés igazságát, hogy ezek a „magyar iparosok" csak az áru kicsomagolását és vasalását végeztették Magyarországon.

1

6 Különösen azért fájdalmas e nagy szabóságok térhódítása, mert az egyen- és díszruha készítés a magyar szabóipar talán legerősebb oldala. A különböző városokban megalakuló szabótermelőszövetkezetek is elsősorban az egyenruhák készítésére profilírozódtak. Ez volt a legjobb üzlet, így lehetett tőkére szert tenni, s különösen zsíros falatok voltak az állami, városi, megyei megrendelések. A Budapesti Szabók Hitel- és Termelőszövetkezete 1900-ban éppen a Rothberger céggel szemben kapta meg a kemény küzdelem és hírlapi botrány árán első nagy megrendelését;

1

7 a fővárosi vásárcsarnok számára a személyzeti ruhák elkészítését. Alulmaradf azonban a Rosenthal céggel szemben 1912-ben, a főváros altisztjeinek és szolgáinak ruházatára tett árajánlatával, 54.220 K-val.

1

8 Természetesen a bécsi cég nyerte el a megrendelést, s csupán a női alkalmazottak ruházatánál győzött a „hazafias felbuzdulás" igaz, itt a különbség csak 8.765 К volt. A hazafiasságra intő mérges cikkek általában nem használtak, mert a megrendelők azt nézték elsősorban, hogy hol tudják olcsóbban beszerezni a kívánt öltözékeket. így pl. Kassán a helybeli, alakuló szövetkezet helyett az állami szállítást 1909-ben is egy bécsi cég szerezte meg, s csak 1910-ben,

1

9 a pesti termelőszövetkezet hathatós segítségével kapták meg a kassai városi rendőrség és szolgai személyzet ruháira a megrendelést, melynek eredményeként a holtidenynek számító nyári időszakban is biztosítani tudták a kassai szabóiparosok munkával való ellátását. Az 1870-es évek kezdetétől rendszeresen mozgalmakat indítottak a magyar áruk vásárlása érdekében. Ugyanakkor azonban a hazai termelés csak kis mértékben tudta kielégíteni az igényeket.

2

0 Gelléri Mór, a honi ipar pártolásának lelkes harcosa mutat rá

2

1 egyik könyvében ana, hogy milyen alacsony a százalékaránya a magyar árunak az összfogyasztásban. Adatai szerint 1903-ban férfikalapból 5%, nyakkendőből 4,3%, cipőből és csizmabőrből 9,7%, női ruhából 21%, és férfi ruhából 36,1%. A hiányzó mennyiség pótlása elsősorban Ausztriából történt. 1902-ben pl. az osztrák áruforgalmi statisztika alapján az alábbiak szerint alakult a behozatal: 179