Folia historica 5
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéhez I.
tot fizetett ki. 1875. december 15-én a parlament tehát eltemette a magyar fegyvergyárat és a magyar hadsereg önállóságát fokozatosan felszámolta. „...szomorú történetünknek mindenkor ismétlődő könyörtelen logicája bizonyítja azt, hogy ennek a gyárnak is, már akár ilyen akár amolyan ok miatt, akár hibás volt, akár nem, de meg kellett bukni."" A magyarországi h adianyagtermelés emelkedése ellenére természetesen ezen gyár gépek gyártásával is foglalkozott, de Angliával fenálló kereskedelmi szerződésünk lehetővé tette, hogy az angol cégek elárasszák a magyar piacot. Ezek nemcsak olcsóbban szállítottak, de hosszú évekre hitelt is tudtak biztosítani, amely a magyar gazdasági gépészet lehanyatlásához vezetett. Kutatási területünket érintően pedig a fegyvergyártó gépek behozatalára kell a figyelmet felhívnunk, ugyanis a nyolcvanas évek második felében ez a kapcsolat a fegyvergyár pillanatnyi csődjéhez vezetett. 1 6 Az ismétlőfegyverek bevezetésének szerepe a Magyar Fegyvergyár megalakulásában 1884-ben fellépő túltermelési válság Magyarországon egybeesett a mezőgazdasági túltermelési válság elmélyülésével. Közgazdasági tekintetben 1885. évet az újabb „időszak legrosszabb évei egyikének kell neveznünk", akár nyersvas termékek, akár iparcikkek forgalmát tekintsük. A szívós makacssággal tartó depresszió nyomásával csaknem mindenütt találkozunk. E problémát nyilvánvalóan növelte, hogy Ausztriában is rendkívül nehéz volta helyzet, és Ausztria Magyarországot tekintette a megoldás kulcsának. 1 7 Ilyen körülmények között vetődött fel Európa államaiban a meglévő katonai fegyverek korszerűtlenségének kérdése. A legfőbb gondot az említett gazdasági nehézségek okozták, amelyre már 1884-ben gr. Apponyi Albert is utalásokat tett. „A legnagyobb súlyt fektetjük mi is arra, hogy állami pénzügyeinkben a rend helyreálljon és Felségeddel együtt hangsúlyozzuk a szigorú takarékosság szükségét az állami kiadásoknak minden ágában. Főleg a hadügyi költségekben kell kívánnunk, hogy a komoly pénzügyi helyzet által parancsolt tekintetek jobban, mint eddig, érvényre jussanak" 1 8 De néhány hónappal később, 1885. január 30-án, Fejérváry honvédelmi miniszter álláspontja új szempontokat tükröz, amikor a lovassági fegyverek átalakítására nagyobb öszszeget kér a parlamenttől. Bár Rakovszky István az ügy előadója hangsúlyozta, hogy nem az egész fegyverzet átalakítását tervezik, hanem csak a gyakorlat alatt tönkrement fegyverek pótlását, világosan érezhető, hogy e bejelentés első lépés az újabb és folyamatossá váló katonai vonatkozású anyagi 142
