Folia historica 4

Rúzsa György: Magyarország XVII. századi képe a francia népies grafikában

Rózsa György: Magyarország XVII. századi képe a francia népies grafikában Franciaországban a metszetgyűjtésnek évszázados hagyományai vannak. Hozzáértő és tehetős magángyűjtők már a XVII. században megkezdték annak az anyagnak összegyűjtését, amely hatalmas fóliánsokba ragasztva, később a nagy francia közgyűjtemények alapjává vált. A francia ízlés összetettsége ezen a területen is megmutatkozott. A rézmetszetek nemcsak művészi kvalitásaik alapján kerültek be a kötetekbe, a gyűjtőket nemcsak a grafikatörténet főművei vonzották. Voltak rajongói a kisebb jelentőségű művészek, sőt a grafikus mesteremberek lapjainak is, amelyek mondanivalójukkal keltettek érdeklődést, de amelyektől a finnyásabb, „magasabb" ízlésű amatőrök lenézően elfordultak. A francia gyűjtők érdeklődése természetesen elsősorban a hazai mesterek alkotásai és a francia történelemmel foglalkozó lapok felé fordult. Rendkívül tekintélyes mennyiségű rézmetszet maradt fenn, amelyeket XIX. századi terminus technicusszal „imagerie"-nek neveznek és amelyek a népszerű témákból, a népművészettel rokon kvalitásukból és az olcsó árakból következtetve a közönség legszélesebb rétegei számára készültek. Napjaink emberének a naiv. egyszerű művészet iránti, egyre növekvő érdeklődését az „imagerie populaire"-rel foglalkozó kiadványok és kiállítások mennyisége is mutatja. Az imagerie technikájában a XVII. századra a rézmetszet váltotta fel a korábbi fametszetet. A termelés központja a párizsi rue Saint-Jacques volt, ahol a rézmetszők és kiadók — a középkori céhek hagyományát folytatva — egymás közelében telepedtek le.

1 A régi egyetemi negyedet átszelő és a Petit Pont-hoz torkolló utcában egymást érték a kiadók műhelyei. Hála a korán meginduló tudományos feldolgozásnak, adresszek és levéltári adatok alapján a mesterek életéről és tevékenységéről viszonylag sokat tudunk.

2 Ezeknek a kiadó-rézmetszőknek a XVII. század második felében és a 35