Folia historica 4

F. Dózsa Katalin: Öltözködési szabályok a századforduló idején

F. Dózsa Katalin: Öltözködési szabályok a századfordulón A századfordulón, a hajdani „boldog békeidőkben" az „úri megjele­nés" a társasági élet elengedhetetlen feltétele, a társadalmi hovatartozás jelké­pe volt. Az ún. úri megjelenés fogalmát azonban korántsem merítette ki a di­vatos szabású, jó minőségű anyagokból készült ruházat. Az, hogy mikor mit és milyen összeállításban viseltek, legalább annyira döntő volt, mint az öltö­zék divatos volta. Minden egyes társadalmi réteg és osztály öltözködési mód­ját pontosan, a legapróbb részletekig kidolgozott előírások 1 szabályozták, akárcsak a viselkedésmódot. Ismeretük és betartásuk alapfeltétel volt a felső tízezer és a középosztály „úri társaságának" tagjai számára. Érthető tehát, ha a korabeli divatlapok társasági, levelezési rovatainak visszatérő témái, amel­lett, hogy se szeri, se száma a tájékoztató, tanácsadó füzetecskéknek. A legszigorúbb öltözködési szabályokat a császári és királyi udvar illemkódexe írta elő. A hölgyek etikettöltözéke a konzervatív szabású nehéz selyem- vagy bársonyruha, négy-öt méteres uszállyal. A fiatal lány bemutatása az udvarnál csakis fehér tüllruhában volt lehetséges. Csupán a második, har­madik évben mutatkozhatott rózsaszínű vagy világoskék ruhában. Ugyanab­ban az öltözékben legfeljebb kétszer illett megjelenni. Polgári származású asszony csak zárt fekete ruhában, kalap nélkül léphetett az uralkodó színe elé. Nem kevésbé aprólékosan szabályozták a férfiviseletet sem. Audiencián pl. redingote 2 vagy zsakett 3, fehér vagy fekete szövetmellény, csíkos nadrág, ci­linder 4 vagy keménykalap, fehér glasszékesztyű, fekete lakkcipő, fehér kemé­nyített ingmell álló vagy kihajtós keménygallérral, fekete-fehér mintázott hosszú nyakkendő, gyöngyházinggomb és hosszú fekete harisnya 5 volt az előírásos. De nézzük csak meg közelebbről is, hogyan festett egy társaságbeli hölgy „comme il faut" 6 viselete „késő reggeltől kora hajnalig". 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom