Folia historica 4
F. Dózsa Katalin: Öltözködési szabályok a századforduló idején
F. Dózsa Katalin: Öltözködési szabályok a századfordulón A századfordulón, a hajdani „boldog békeidőkben" az „úri megjelenés" a társasági élet elengedhetetlen feltétele, a társadalmi hovatartozás jelképe volt. Az ún. úri megjelenés fogalmát azonban korántsem merítette ki a divatos szabású, jó minőségű anyagokból készült ruházat. Az, hogy mikor mit és milyen összeállításban viseltek, legalább annyira döntő volt, mint az öltözék divatos volta. Minden egyes társadalmi réteg és osztály öltözködési módját pontosan, a legapróbb részletekig kidolgozott előírások 1 szabályozták, akárcsak a viselkedésmódot. Ismeretük és betartásuk alapfeltétel volt a felső tízezer és a középosztály „úri társaságának" tagjai számára. Érthető tehát, ha a korabeli divatlapok társasági, levelezési rovatainak visszatérő témái, amellett, hogy se szeri, se száma a tájékoztató, tanácsadó füzetecskéknek. A legszigorúbb öltözködési szabályokat a császári és királyi udvar illemkódexe írta elő. A hölgyek etikettöltözéke a konzervatív szabású nehéz selyem- vagy bársonyruha, négy-öt méteres uszállyal. A fiatal lány bemutatása az udvarnál csakis fehér tüllruhában volt lehetséges. Csupán a második, harmadik évben mutatkozhatott rózsaszínű vagy világoskék ruhában. Ugyanabban az öltözékben legfeljebb kétszer illett megjelenni. Polgári származású asszony csak zárt fekete ruhában, kalap nélkül léphetett az uralkodó színe elé. Nem kevésbé aprólékosan szabályozták a férfiviseletet sem. Audiencián pl. redingote 2 vagy zsakett 3, fehér vagy fekete szövetmellény, csíkos nadrág, cilinder 4 vagy keménykalap, fehér glasszékesztyű, fekete lakkcipő, fehér keményített ingmell álló vagy kihajtós keménygallérral, fekete-fehér mintázott hosszú nyakkendő, gyöngyházinggomb és hosszú fekete harisnya 5 volt az előírásos. De nézzük csak meg közelebbről is, hogyan festett egy társaságbeli hölgy „comme il faut" 6 viselete „késő reggeltől kora hajnalig". 131