Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

volna. Jobban .illett volna a galériára: Végeredményben itt Magyarországról beszélünk. Rippl-Rónai párizsi ténykedése a mi szempontunkból kevéssé érdekes. Számunkra akkor kezd lényeges lenni, amikor Magyarországra hazajövet megrendezi kiállításait. Benczúr viszont ennek a korszaknak a jellegzetes festője probléma-látásával, történelemszemléletével. Még csak nem is Munkácsyt, legfeljebb Lötz Károlyt lehetett volna mellé helyezni. Ennek a korszaknak a stílusát ők ketten tükrözik a legjobban. Az írók ábrázolását illetően, szerintem nem egészen jogtalan észrevételek hangzottak el. Az írók világának ábrázolásánál — különösen Mikszáth esetében — a személyi hagya

: ték egy kissé valóban előtérbe nyomult. Fülep Ferenc főigazgató (Magyar Nemzeti Múzeum): Nem akarom Vigh elvtárs kenyerét elvenni, hiszen neki kell majd válaszolnia a felvetett kérdésekre. Egy problémához szeretnék csupán hozzászólni, egyetértve mindama megjegyzésekkel, melyek itt elhangzottak. Teljesen igaz az, hogy a nemzetiségi kérdés, a közoktatás nem kapott kellő hangsúlyt és az is tény, hogy ez a kiállítás túlságosan főváros-centrikus. De szerintem ez a kiállítás nemcsak főváros-centrikus, hanem általában város-centrikus. Ami a parasztság ábrázolását illeti, bemutatjuk mi nagyon alaposan a kivándorlást, ami elsősorban a parasztság nagy tömegeinek a sorsproblémája. Az a paraszt-szoba, amivel az itthonmaradt parasztság életformáját kívántuk láttatni, nem azt az életformát mutatja, ahogy a parasztság nagy tömegei éltek ebben a korszakban. Itt valaki azt mondta, hogy a XIX. és XX. század van jelen a kiállításon. Szerintem, ha a parasztság életformáját, iskolázottsági fokát tekintjük, akkor szinte még a XII. század életformájával találkozhatunk a századfordulón. Azt hiszem, hogy egy állandó kiállítás keretében ennek a paraszti életnek az ábrázolását nem kell rábízni csupán a Néprajzi Múzeumra. Be k^l mutatni a történeti kiállításon, hogy milyen kezdetleges, elmaradott, szinte középkori állapotok voltak még Magyarországon a századfordulón is. Ehhez kapcsolódik még az a felszólalás is, amelyben a közoktatásügy kérdését bizonyos vonatkozásokban számon kérték. Mert az analfabéták nagy tömege valóban a falusi és a nemzetiségi lakosság nagy részéből tevődött össze Magyarországon. Vigh Károly válasza: Csak köszönettel tartozom vidéki és budapesti kollégáinknak azért, hogy eljöttek hozzánk. Észrevételeik, kritikai megjegyzéseik, dicséreteik segítenek bennünket állandó kiállításunk folytatásánál, ami az 1849 utáni időszakot mutatja majd be a Nemzeti Múzeumban. Ezért megköszönve a sok dicséretet és elismerést, mindenekelőtt arra a kérdésre szeretnék vázlatosan kitérni, milyen is volt ennek a századfordulós Magyarországnak a jellege. Azt olvashatjuk erről a Magyarország története c. kézikönyvben, 173