Folia historica 4
Kolba Judit: Hans Mautner brassói ötvös
Gyűjteménytörténet szempontjából érdemes megemlíteni, hogy a poharak különböző úton kerültek össze. A nagyobbikat 1917-ben, a Kilényi gyűjteményből, Ernst Múzeum-beli aukción vásárolták. 3 2 A másik pohár 1969-ben az Óra-Éks/er Vállalat nagy felvásárlása során, ismeretlen helyről került oda, s több XVII. századi ötvöstárggyal együtt vettük meg a Nemzeti Múzeum számára. 3 3 így kerültek egymás mellé évszázadok múlva az eredetileg összetartozónak készített poharak. 4. Serleg Mautner ötvös művei között egyedülálló típust képvisel a gyűjteményünkben is ritka formájú ötvösmű, egy részben aranyozott ezüst serleg 34 (8. kép). Alig különbözik a korabeli kelyhek alakjától, csak kisebb, karcsúbb. Kuppapohara a XVII. századi kelyhek típusa szerint magas, nyújtott, melyet kívülről, a korszak második felének jellegzetes stílusában, áttört, nagyvirágos kosár borít. Ezeket az áttört felületeket már ebben az időben is, többnyire préselt lemezből készítették. Ennél a serlegnél azonban - alapos megfigyelés után úgy tűnik, az ezüst kosarat, mint a serleg poharát is, egy vékonyabb lemezből felhúzták, utólag rajzolták bele a virágminta körvonalait, majd finom fűrésszel illetve ütővasakkal, a rajz mentén törték át a felületet. 3 5 A kosár mintája három, margarétaszerű álló virág között barokkosan csavarodó nagy levelekből és elhajló, tulipánszerű három másik virágból áll. A kosarat és a kuppát közvetlenül tartja a korai barokk típusú, vázaalakú nódusz, melyet oldalról kis fülkagylóalakú, öntött két fül támaszt. A nóduszt csak két vésett virág díszíti, leveles mezőben, amelyek az áttört kosár két virágtípusának változatai. A nódusz kihajló talpa a magasra felhúzott serlegtalpra támaszkodik, melyet a kuppáéhoz hasonló áttört ezüst kosár borít, motívumaiban annak fordított képe. A serleg technikailag talán legmunkásabb része a talp, melyet kézzel, a szokásosnál magasabbra kalapált fel a mester. A talp peremén találkozunk Hans Mautner jegyével, de felülről beütve. A serleg egyes elemei, a középkori kelyhek szerkezete szerint a kuppára alul odaforrasztott száron helyezkednek el, egymás alatt. Ezt az ezüsthengert alul kis négyszögletes csavarfej rögzíti. 3 6 14
