Folia historica 4
Vona Anikó: Olasz korsós minta egy magyar úrihímzésen
XIV. századtól itáliai és spanyol textíliák kedvelt motívuma. 1 4 Magyar hímzéseinken kis és nagy alakját egyaránt láthatjuk. A zárt típus csak kis alakban fordul elő, mert nagy formában túl tagolatlan lenne. A török hímzőkkel ellentétben a magyarok soha nem kedvelték az egyszínű, nagy, tagolatlan felületeket, a színfolthatású mintákat. Vizsgált hímzésünkön az apró gránátalma zárt, a szélek tagolatlanok, a csúcson három kis sziromlevél ül. A gyümölcs belsejét három részre osztották, a cikkeket elválasztották egymástól, közöttük előtűnik az alapszövet. A cikkeket változatosan hímezték, geometrikus mintázattal varrták ki. A nagy gránátalma külső kontúrja a gyümölcsöt körülölelő leveleket utánozva karéjos. A két oldalsó cikk vékony vonallá egyszerűsödött, a kerek középső rész szögletesen fogazott, színezéssel is megosztott mintájú (felületdíszítésként magok ábrázolása). 2. A szekfű ábrázolása perzsa eredetű. A XIV. századtól önálló virággá fejlődik a gránátalma csészeleveléből is. A perzsa és az itáliai szöveteken főleg oldalnézetben, természethűen ábrázolták, de stilizált formája is előfordul. Olasz korsós hímzésünkön egyhangú felületét az öltésirányok váltogatásával tették dinamikussá. 3. A tulipán a VI. században alexandriai selyemszöveteken tűnik fel először. A XVI. századtól török, perzsa, spanyol, német és itáliai szöveteken gyakran előforduló motívum. 1 6 Magyar hímzéseinken megtalálhatjuk három és öt szirmú alakját. A középső szirom gyakran oldalra hajló, esetleg gyöngysor emelkedhet ki belőle. Kiválasztott példánkon a három szirmú kerekded tulipán tömör, nagy felületét geometrikus mintázat és színezés oldja fel. A szirmok találkozásánál kis csészelevél látható. 4. A küllős rozetta a VI. században jelenik meg perzsa szöveteken. Megtaláljuk a XII. századtól bizánci, itáliai, török és perzsa textilek díszítőjeként is. A rozetta alakja a rózsaábrázolásból vezethető le, annak stilizált, felülnézeti formája. A szirmok közül kinyúlnak a csészelevelek hegyes csúcsai. (Ha a csészelevelek oldalra hajolnak, akkor forgórózsának nevezik.) Magyar hímzéseinken gyakran előfordul; a kiválasztott példa négy sarkán szabadon álló rozettáknak térkitöltő szerepük van. 5. A virágtő-csokor ábrázolás a IV. századtól a kopt, bizánci, a XV. századtól az itáliai, török, perzsa textíliák és a magyar hímzések egyik leggyakoribb motívuma. Hímzésünkön a tulipános főág egyenes, a gránátalmák ágai ívelten oldalra hajlóak. Az ágakról eredő virágok és levelek szellősen, arányosan töltik ki a felületet. 6. Olasz korsós hímzésünk kompozíciója kétoldalian részarányos, négyzetes formában szerkesztett. Jellemzője a statikus felépítés, melyet hang148
