Folia historica 4
Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881
tő Albrecht egy elveszett tartományért harcolt, mivel Mensdorff külügyminiszter még a háború kitörése előtt megegyezett Gramont bécsi francia követtel Velence minden szín alatt, még osztrák győzelem esetén is bekövetkező átadásáról Franciaország számára. A hadsereghez diplomáciai ügyvivőként beosztott Wimpffennek komoly fáradságába került a vonakodó katonákkal szemben a fegyverszünetben megállapított osztrák kötelezettségek végrehajtatása. 2 6 A főherceg, akit a königgraetzi vereség után az egész birodalom hadereje főparancsnokának neveztek ki, 1868-ig töltötte be ezt a tisztséget, majd a Monarchia alkotmányos átszervezése után a hadsereg főfelügyelői címmel kellett beérnie. Ennek ellenére befolyása nagy maradt. Hivatali funkciójából eredően a hadsereg kiképzése, elhelyezése, valamint a felvonulási tervek készítésének ügyei hozzá tartoztak. Az uralkodóház tagjaként, aki ráadásul háborúban szerzett babérokkal is dicsekedhetett, hivatali funkcióját meghala97 dó befolyással bírt. Ez a befolyás erősen érvényesülhetett a birodalomnak a bevezetőben említett, következetlenül végrehajtott polgári alkotmányos átalakítása után is. Az érvényesülési terep pedig igen változatos volt: inint főfelügyelő, csupán az uralkodónak volt alárendelve, a hadügyminiszterrel mellérendeltségi viszonyban állt. A Ferenc Józseffel így létrejött hivatali kapcsolatot erősítették a rokoni szálak, melyek a dinasztia egyetlen győztes hadvezéri tagját a nála fiatalabb uralkodóhoz fűzték. A főherceg befolyását mutatja, hogy többször vett részt a közös minisztertanács munkájában az uralkodó, a közös miniszterek és a két birodalom-rész miniszterelnökei mellett. Leghíresebb, s a történelmi irodalomban gyakran tárgyalt esemény ezek közül az 98 1870. július 18-i minisztertanács. A minisztertanácsokon kívül a rendkívüli titkos konferenciák adták a befolyás érvényesítésének további lehetőségét: az alkotmányjogilag pontosan nem tisztázott konferenciákon gyakran döntöttek a Monarchia egészét érintő, súlyos kérdésekről, vagy készítették elő a hivatalos fórumokon hozandó döntéseket. E kis kitérő után vizsgáljuk meg az eredeti célkitűzésnek megfelelően Albrecht reagálását az olaszországi eseményekre. A főherceg levéltára Mosonmagyaróvárról került Budapestre, az Országos Levéltárba. Az iratok között számos Olaszországra vonatkozó, katonai és politikai fejtegetéseket tartalmazó dokumentum található. Az iratok tartalmi értékét sajnálatosan csökkenti egyrészt részleges rongáltságuk, másrészt az a tény, hogy zömüknél csak a fogalmazvány található meg, így az iratokban lefektetett állásfoglalások címzettjeinek ismerete nélkül egy igen fontos információtól esünk el, nevezetesen az adott állásfoglalás „súlyának" ismeretétől. 2 9 117
