Folia historica 4
Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881
zeledést szívesen vette Andrássy már csak a/ért is. niert így támaszt remélt találni Németország túlsúlyával szemben. 4 A két állam közti légkör javítására jó alkalom kínálkozott 1873-ban a bécsi világkiállítás alkalmával. A vonakodó Viktor Emánuel a francia jobboldal hatalomrajutása után szánta el magát a hét év előtti ellenség fővárosába való utazásra. 5 Az olasz király 1873 szeptemberi bécsi látogatása nagy megütközést keltett mind a pápai udvarban, mind az osztrák klerikális körökben. Ennek ellenére ragyogó külsőségek között fogadták az olasz uralkodót, 6 bár a külsőségek mellett érdemi politikai tárgyalásokra nemigen került sor. Az útnak a barátságosabb kapcsolatok kialakításán kívül egy konkrét eredménye volt: az olasz kormány vállalta a pápaválasztó konklávé zavartalan római lebonyolításának biztosítását. 7 A bécsi találkozót hamarosan, 1875 áprilisában követte a két uralkodó velencei találkozója. Ferenc József érthető okokból kerülte az olasz fővárost (a pápa nem volt hajlandó fogadni a Rómába látogató katolikus uralkodókat, ha azok látogatást tettek az olasz királyi udvarban), de az olaszok kellemes meglepetésére - s a katonai körök rosszallására — a nemrégen о még osztrák kézen levő Velencét választotta. A találkozóról tudósító munkák ismét a pompás külsőségeket emelik ki, melyek mellett érdemi tárgyalásokra újból nem maradt sok idő. 9 A találkozó még így is gyanakvást keltett a katolikus hatalmak koalíciójától rettegő Bismarckban, különösen a francia sajtó lelkes reakciója után. 1 0 A hivatalos politika felszínén tehát kedvezően alakult az osztrák magyar — olasz viszony. A két állam érdekei az egyházpolitika terén pillanatnyilag egybevágtak, s a jobboldali olasz kormány nem tette magáévá a baloldal irredentista követeléseit. Az irredentizmus, a „meg nem váltott" olasz területeknek az anyaországhoz való csatolásáért indított mozgalom azonban olyan zavaró tényező volt a két állam kapcsolatában, mely bármikor felboríthatta a kényesen őrzött nyugalmi állapotot. A baloldal, amely dinamikusabb külpolitikát kért számon a kormánytól, támogatta a nacionalista agitációt, mely IL Viktor Emánuel kormányzati jubileuma alkalmából erősebb formákat öltött. 1874 tavaszán Andrássy erélyes hangú jegyzékét nyújtotta át Wimpffen római osztrák követ az uralkodónak és Visconti-Venosta külügyminiszternek, mely az olasz kormány eljárását sürgette az irredentista agitációval szemben. A jegyzékben Andrássy az osztrák-magyar külpolitika 1915-ig érvényes alaptételét szögezte le a Monarchia határainak változtathatatlanságáról, s burkoltan ellencsapással fenyegette meg Olaszországot. Az olasz vezetők eddigi álláspontjukhoz híven elismerték az osztrák szemrehányásokat, és ígéretet tettek az agitáció lecsendesítésére. 1 1 1 13