Folia historica 3

Bánkúti Imre: A sójövedelem Rákóczi pénzügyi politikájában, a szabadságharc elején 1703—1704

hasonlóan a Rákóczi család bizalmasai voltak (Klobusiczky Ferenc, Keczer Sándor, Lónyai Ferenc. Ramocsaházy György stb.). A Szirmay Miklós megbízatását bejelentő fejedelmi pátens így indokolta meg a sómonopólium bevezetését: „Ügy vagyon ugyan, hogy közönséges szabadságunkért való nemzetséges hadakozásunknak elő segéllésére az közönséges igasság szerint feles pénzbeli impositio kivantatván. kellene az Nemes Ország lakosaira s rendeire repartialtatni. hogy az minnyajunkal köz űgy, illy közönséges succursusok által, annyival is inkább jobb móddal promovealtathatnék, mindazonáltal akarván el kerülnünk az törvénytelen Német Nemzet által ki gondolt s el viselhetetlenül practicált súlyos impositiokat, hogy az mig az Nemes Ország el kerülhetetlen szüksége nem kénszerit, azon kegyetlen iga alatt el fogyatkozott szegénység afféle impositiokkal ne aggravaltassék. Melynek is el távoztatására az Nemes Ország tovább való dispositiojáig, s egyéb kívántató közönséges szükségeknek meg orvoslására, tettünk olly dispositiót, hogy az soóval való kereskedés egyedül csak illy közönséges jónak promotiojára fordíttassák."

,

5 Egy másik fejedelmi pátens katonai segítséget biztosított a főcommissáriusnak a sószállítások biztosítására.

1" Rákóczi figyelemmel kísérte az előírt sómennyiség leszállításának alakulását. 1704. május 8-án pl. figyelmezteti Szirmayt: a tokaji sóofficinában kevés a só, azonnal gondoskodjék róla, hogy megfelelő mennyiség álljon a vásárlók rendelkezésére.

1

7 Június 1-én 8000 forintot utalt ki Szirmaynak, s újra utasítja: minél több sót szállíttasson le. amíg a Tisza vízállása ezt lehetővé teszi.

1

8 Június 20-án pedig erélyesen felelősségre vonja Szirmay Miklóst a sószállításban tapasztalt elmaradásért, és újabb utasításokat ad neki a munka megjavítására.

1" Később pedig még a szegedi táborba is magához rendelte a főcommussáriust, hogy jelentést tegyen megbízatása teljesítéséről.'

2

0 Az előírt sómennyiség leszállítása kisebb-nagyobb akadályokkal 1703 őszétől kezdve 1704 nyarán is folyt. 1704. szeptember 6-án azután a gyöngyösi szenátusi tanácskozás utasította Király Mátyást, hogy egyelőre függessze fel a Szolnok és Dunaföldvár irányába történő sószállítást.

2

1 A sómonopólium hatályosságát azonban több tényező nagymértékben csökkentette. így többek között pl. azok a passus-levelek, amelyeket Rákóczi különböző személyeknek osztogatott. Legalábbis éppen Király Mátyás figyelmeztette erre a fejedelmi tanácsot: „Többször is meg írtam Nagyságtoknak s Kegyelmeteknek, ha idején a' felső passussokon éppen Hegyallyáig, most penig szintén ide Tokáig passualis levelek mellett Tiszaújlakrul ki hozott s továb is széltében hordando sónak inhibitiojárul az Méltóságos Tanács nem 3» 35