Folia historica 3

Bánkúti Imre: A sójövedelem Rákóczi pénzügyi politikájában, a szabadságharc elején 1703—1704

24. Gyöngyösi tábor. 1704. szeptember 10. Rákóczi utasítása Szirmay Miklósnak: Pápai János Tokajba leszállított mintegy 1000 kősóját szabadítsa fel és adja vissza. MTA Kézirattár. Eredeti okleveles. 2786. sz. 25. Takács i. m. 69. old. Ezért is volt olcsóbb Árva. Liptó és Túróc megyében a lengyel só. A magánföldesúri vámszedés ügyében a múlt században még megvolt Máramaros megye levéltárában „I. Lipót király parancsa 1702. május 4-ről. mely szerint a Felső-Magyarországban a Tisza vidékén lakó urak a sóvám szedése következtében annyi sót halmoztak össze, hogy a bő felesleggel már most kereskedést is űznek. — őket a sónak ilyetén árulásától szigorúan eltiltja, hacsak mázsánként másfél rajnai forintot nem fizetnek a kincstárnak kárpótlás fejében." A Magyar Történelmi Társulat 1889. aug. 25—31-iki vidéki kirándulása. Máramaros vármegyébe és Nagy-Bánya városába. Bp.. 1889. 72. old. (Melléklet a Sz 1889. évfolyamához.) 26. Pl. Hadadi István somlyói provizor panasza Orosz Pál katonái ellen, akik nagyméretű sócsempészést folytattak. Somlyó, 1703. november 28. OL RSzL II. 2. e/A. Ismételt jelentése ugyanebben az ügyben: 1703. december 14. AR. I. 262—263. old. — Hasonlóképpen Gönczi György tasnádi contra panasza a sót csempésző matolcsi parasztok ellen Ramocsaházy Györgyhöz. Tasnád. 1704. január 16. és 23. AR. I. 280.. 286. old. — Rákóczi szilágybagosi jobbágyaitól is 3 szekér sót koboztak el. Margita. 1703. december 19. Pap Sámuel Ramocsaházy Györgynek. AR. I. 267. old. — A császáriaktól elhagyott dési sóaknából a parasztok és katonák elhordták a sót s nagy területet árasztottak el vele. csökkentve a kincstári só kelendőségét. Ramocsaházy György jelentése a fejedelemnek. Szatmári tábor, 1704. február 4. AR. I. 293. 1. — Az általunk kiadott 13., 54. és 98. sz. dokumentumok is bizonyítják, hogy a sóértékesítő apparátus nem tudta megvalósítani Rákóczinak azt az elképzelését, hogy a Tiszán sókereskedőket ne engedjenek át, arra kényszerítve ezzel őket, hogy a sót a kijelölt kincstári árusítóhelyeken vegyék meg. 27. Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral. IV. Kecskemét. 1866. 339—340. old. Máramaros megyének már előbb megígérte a sókereskedés felszabadítását. Vihnye. 1704. október 31. TT, 1908. 584. old. 28. OL RSzL II. 2. c. — Instrukciója kiadva: —a—

е., II. Rákóczi Ferencz utasítása a máramarosi jószágigazgató részére. MGtSz 4 (1897) 69— 78. old. 29. TT, 1908. 582. old. Rákóczi levele Máramaros megyéhez. Hídvégi tábor 1704. szeptember 19. 30. Nagy Iván: Magyarország családai. VI. Pest. 1860. 244. old. 31. Utódja. Csányi György részére a sági táborban 1704. szeptember 25én állították ki az esküszöveget. OL RSzL I. 2. e. Nro. 268. Ugyanerről szól a 41. sz. irat. Csányi október 8-án vette át a tokaji sóházat. 42. sz. irat. 32. Tornóci tábor 1704. november 22. OL RSzL I. 2. f. 33. Perényi Miklóshoz. AR. III. 369—370. old. Hasonló levél Ottlyk Györgynek is. uo. 369. old. 34. 1710. március 26. AR. III. 376. old. — Szerepel ezekben az években egy Erdélyben élő másik Király Mátyás is. AR. III. 535. old. 35. Kőrössy György. 36. Az összeg az eredetiben hiányzik. 37. Báró Sennyey István felesége. Sennyey Zemplén megyei nagybirto64