Folia historica 3
Bánkúti Imre: A sójövedelem Rákóczi pénzügyi politikájában, a szabadságharc elején 1703—1704
gyakorlati érvényesítéséhez szükséges apparátust. így a 250 000 darab kősó leszállítása egyszeri kísérletnek tekinthető, amely mindössze egy kritikus időpontban (a rézpénzverés megindulása előtt) a készpénzbevételek pótlásával, ill. fokozásával segített a fejedelemnek. Ezt a sómennyiséget is csak nehezen, sokféle akadályt legyűrve lehetett Tokajba és Szolnokra leszállítani. A sójövedelem bérbeadásával, ahogy előzőleg I. Lipót tette, csak a felkelés utolsó évében, reménytelen katonai helyzetben tett kísérletet Rákóczi — nem is talált senkit, aki pénzét kockáztatta volna. Rákóczi azonban mégsem teljesen eredmény nélkül adta fel az egyéves kísérletet. A só aknai árát, mint láttuk, a hagyományos 10—12 dénár közel ötszörösére emelte. Ez azonban megbontotta a só árláncolatát: a kereskedők a maguk hasznát a felemelt árhoz arányították és így az áremelést áthárították a fogyasztókra, vagyis a jobbágyságra és polgárságra. Az év végén kinevezett új máramarosi adminisztrátor, Kálmáncsay István, a Consilium Oeconomicum tanácsosa 1705. január 8-i levelében részletesen fejtegeti ezt a problémát és más megoldást ajánl a fejedelemnek. 2 8 Kálmáncsay évi 300 000 darabra teszi a kiszállított só mennyiségét, amiből a fenti módszer szerint a fiscusnak 150 000 forint bevétele volna. Javasolja, hogy más formában értékesítsék a sót: 50 000 darabot a fiscus szállíttasson Újlakra és ott 75 dénárért adja, 100 000 darabot pedig Tokajba, ahol 1 forintért lehetne árulni. A másik 150 000 darabot az aknánál adják el a hagyományos 10 dénáros áron. így véleménye szerint, beszámítva a harmincadbevételt is, a 300 000 darab sóból 190 500 forint bevételre lehetne szert tenni. (Ezenkívül a tutajok faanyagát a fiscus Tokajban a régi gyakorlat szenint ingyen megkapná.) A só árának emelkedésében és a sómonopólium érvényesítésének kudarcában nem csekély szerepet játszott az a sok vám, amit az aknától Tokajig a földesurak szedtek. E kérdésben Kálmáncsay, aki éveken át a Szepesi Kamara tanácsosa is volt, leplezetlenül a bécsi abszolutizmus eljárását ajánlotta Rákóczinak: „valamint Német idejében eő Felséghe efféle vámot maga részérül Vármegyékre serio íratván nem akart supportálni, ugy Herczegséged is Írattatna, és egy átallj ában sub gravi animadversione minden vám szedő földes urakot afféle vámozástul ell tiltani méltóztatnék." A felkelés politikai programja („a régi szabadság helyreállítása") azonban gátolta Rákóczit abban, hogy az abszolutizmus módszereit alkalmazza, sőt éppen ebben az időben adta vissza vámszedési jogukat azoknak a földesuraknak, akiket az „törvényesen" megilletett. 2 9 37
