Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
kor szereplői közül — Hennyeyvel vitázva — Aggteleky altábornagy így jelölte meg az államvezetés számára: 1. Az országot, a nemzetet a további céltalan véráldozattól, pusztítástól és szenvedéstől megkímélni, illetve azt a minimumra csökkenteni. 2. Az eljövendő béketárgyalásokhoz a lehető legkevésbé kedvezőtlen előfeltételeket teremteni. Aggteleky szerint a vázolt feladatok „egyedül csak és kizárólag az oroszokhoz való átállás útján voltak megvalósíthatók." 7' 1 Lengyel Béla tábornok is — Vörös János vezérkari főnöki tevékenységét bírálva — azt a következtetést vonja le az emigrációban, hogy „az oroszok felé kellett keresnünk a politikai, fegyverszüneti kibontakozást". 7 5 Amikor a szovjet csapatok október 8-án átvágták a Szolnok— Debrecen fő közlekedési útvonalat és átkeltek a Tiszán, a kormányzó már nem követte tovább korábbi, időt húzó taktikáját — abban reménykedve, hogy Náday missziója eredménnyel végződik —, hanem másnap táviratilag hozzájárult az előzetes fegyverszüneti egyezmény megkötéséhez és teljesítette Moszkva kívánságát: Nemes József őrnagyot útnak indította az addig elmulasztott írásos meghatalmazással. 7 6 A szovjet hadtörténészek hangsúlyozzák, hogy a debreceni csata és a 4. Ukrán Front kárpát-ungvári hadműveletei döntő hatást gyakoroltak a magyarországi politikai helyzet alakulására. Vitathatatlanul hozzájárultak a fegyverszünet aláírásához. 7 7 Ebben a súlyos katonapolitikai helyzetben már nem lehetett kitérni a fegyverszüneti egyezmény aláírása elől. A Moszkva—Budapest közti táviratváltásokból és a magyar bizottság taktikai manővereiből kiderül, hogy még mindig húzódoztak a fegyverszünet aláírásától. A memoár-irodalomból megtudhatjuk ennek okát: még ekkor is abban reménykedtek, hogy az angolszászok közvetlen részvételére kerülhet sor a tárgyalások befejező szakaszában. Faraghoék arra alapozták fenti reményeiket, hogy tudomást szereztek Churchill és Eden moszkvai jelenlétéről. Miután kiderült, hogy Churchill sem a Balkánon, sem Itáliában nem tud eredményes hadműveleteket folytatni a balkáni és a középkelet-európai pozíciók megszerzése érdekében, diplomáciai úton tett kísérletet a Szovjetunióval fennálló függő kérdések tisztázására. Személyes találkozást ajánlott fel Sztálinnak és október 9-én, Eden kíséretében Moszkvába érkezett. (Volt olyan szituáció, amikor a Kremlben az egyik teremben a magyar bizottság tárgyalt, a szomszédos helyiségben meg Edennel folytattak eszmecserét.) Az angol—szovjet megbeszéléseken Sztálin elfogadta a következő angol javaslatokat: Romániában 90%os szovjet érdekeltség, míg Görögországban 90%-os angol befolyás 188
