Folia historica 3

Fülep Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum fejlődése hazánk feliszabadulása óta

Ugyancsak a Nemzeti Múzeum felügyelete alatt áll a Vértesszöllősön létesített őskőkori bemutatóhely is. A múzeum tervszerű gyűjtési munkája és megnövekedett anyagi lehetőségei világosan tükröződnek a gyűjtemények fejlődésében is. Az 1802-től 1944-ig eltelt 142 év alatt a múzeumi tárgyak száma kb. 380 000 db-ra növekedett. A felszabadulás óta eltelt 30 év alatt a gyűjtemények darabszáma több mint kétszeresére, 800 000 db-ra nőtt. A gyűjtemények a II. világháború után teljesen rendezetlen, zűrzavaros állapotban maradtak ránk. Két világháború vihara söpört végig a Nemzeti Múzeumon. Elődeink munkájának nem volt erős oldala a begyűjtött anyag leltározása és feldolgozása, és a felszabadulás után is az évtizedekkel korábban folytatott régészeti ásatások leletanyaga sok száz felbontatlan ládában hevert a múzeum pincéjében. 1802. óta 1958-ban került először sor a múzeum történetében arra, hogy teljes revíziót hajtsunk végre és szembesítsük a gyűjtemények anyagát a több mint 100 leltárkönyvvel. Ezt természetesen megelőzte a leltározatian tárgyak leltárba vétele. Ez a rendteremtő munka 4—5 esztendőt vett igénybe. (Itt jegyezzük meg azt is, hogy az ezt megelőző és követő években a Nemzeti Múzeum kutatói számos vidéki múzeumban hajtották végre ugyanezt a rendteremtő munkát, vettek leltárba és nyilvántartásba sok-sok tízezer múzeumi tárgyat.) A gyűjtemények fent vázolt nagy mértékű gyarapodása tervszerű kutató- és gyűjtőmunka eredménye. A Nemzeti Múzeum — miután kutatásokra fordítható anj^agi lehetőségei összehasonlíthatatlanul megnövekedtek — a felszabadulás után nagy régészeti ásatómunkába kezdett. Ezek elsősorban azoknak a leleteknek a megmentésére irányultak, amelyek a nagyarányú építkezések, földmunkák, a mezőgazdaság intenzív fejlesztése révén veszélybe kerültek. Így kapcsolódtak bele kutatóink a Dunaújváros területén megindított előzetes kutatásokba. 1949-ben a mai város és Vasmű területén, az egykori kukoricatáblákban végeztek régészeink nagyszabású terepbejárásokat, a lelőhelyek előzetes megállapítása, meghatározása céljából. De sorolhatnánk a tiszalöki vízlépcső területén feltárt középkori településeket és Kiskörén a II. tiszai vízlépcső építésénél végzett ásatásokat 1964. és 1972. között. Itt neolitikus telep és temető, bronzkori település és több mint 1000 sírós temető, Tiszafüred határában közel 1300 sírós avar temető, Tiszaörvény és Tiszafüred között XII—XIII. századi utcás falu, közepén templommal és a körülötte létesített temetővel jelzik a nagyszabású kutatómunka eredményeit. Ezek az ásatások először tették lehetővé hazánkban egy ilyen nagy terület teljes településrendszerének tudományos tanulmányozását. 14