Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

A délvidéki megyék visszavándorlásának eredményei 1899—1913 között 11 8 Megye Kivándorlók Visszavándorlók Visszavándorlók száma száma a kiv. %-ában Arad 15 970 3 214 20.1 Bács-B. 44 691 10 621 23.7 Krassó-Sz. 15 287 870 5.8 Temes 44 260 9 056 20,4 Torontál 76 798 20 958 27,5 Az összehasonlító adatok alapján nyilvánvaló, hogy a ki- és visz­szavándorlási mozgalom legélénkebb volt Torontál és Bács-Bodrog megyékben, ahol minden negyedik kivándorló visszatért. Ez is azt jelzi, hogy itt a kivándorlók reális lehetőségét látták annak, hogy az amerikai pénzzel visszatérve itthon újra egzisztenciát teremthetnek maguknak. Az országos eredményekkel összehasonlítva különösen jó helyzetben volt Torontál megye, amely a maga 27,5%-os vissza­vándorlási arányával 3,2%-kal haladta meg az országos átlagot. 11 9 De a délvidéki megyék között megtaláljuk az ellenpéldát is. Kras­só-Szörény megye a maga 5,8%-os visszavándorlási arányával mesz­sze alatta maradt a 24,3%-os országos átlagnak. Hasonlóan eltérő arányokat kapunk, ha a visszavándorlók nemze­tiségi megoszlását vizsgáljuk. Az 1911—1913 között visszavándoroltak a kivándorlók %-ában 12 0 Megye magyar német román szerb Arad 20,3 27,8 25,6 52.6 Bács-Bodrog 34,6 29,6 — 52,6 Krassó-Szörény 1,9 1,8 8,4 31,3 Temes 22,2 31,0 27,0 42,3 Torontál 39,8 50,1 32,5 49,8 Délvidéki átlag 23,6 28.1 23,3 44,0 Országos átlag 27,4 28,7 21,3 45,3 A délvidéki megyék közül a legérdekesebb képet Krassó-Szörény megye adatai tükrözik, amennyiben megállapítható, hogy a megye alacsony kivándorlási rátája annak eredménye, hogy a magyar és német kivándorlók csaknem teljesen tartózkodtak a visszavándorlás­139

Next

/
Oldalképek
Tartalom