Folia historica 2
Szakály Ferenc: Ali koppányi bég sarca
Braun persze nem nyugodott bele egykönnyen a dolgok ilyetén állásába. Mivel Ali változatlanul nem akart emlékezni Lévay kiszabadításáról tett ígéretére, most már nemcsak a kezesek lefogatásával fenyegetőzik, hanem egyenesen azt helyezi kilátásba, hogy a maguk részéről beszüntetik a kezesrendszert: Ali szokatlan eljárása, úgymond, olyan helyzetet teremtett, hogy a következőkben egyetlen török főembert sem mernek majd kezességen kiengedni, s ezeknek mindaddig börtönben kell maradniuk, amíg a teljes váltságösszeget le nem teszik. 1 4 E fenyegetés hatására Musztafa budai kincstartó taktikát változtatott. Méltányosságra kérte Braunt a kezesekkel szemben, s figyelmeztette eljárásának visszásságára, arra, hogyha a kezessé tett mezővárosok kereskedőit feltartóztatják, mozgásukban gátolják, nem csak a török kincstár, hanem maga a szankciókat alkalmazó fél is károsodik, hiszen a hat mezőváros lakói nemcsak a szultánnak fizetnek adót, hanem ,,Nagságto-knak is ado fizeteo iobbagi". Mindez azonban csak válasz volt a fenyegetésre és ürügy arra, hogy Lévay ügyében az ismert mentségekkel előhozakodhassék. Ismét csak azzal érvel, hogy Cordavatót már szabadon bocsátották, Szenhely István pedig időközben meghalt, s így e követelések aktualitásukat vesztették. Lévayt viszont már csak azért sem engedhetik el, mert nem akárki rabja, hanem „a császár harminczadosáé" (= talán a budai vámszedőről van szó), aki 40 000 forinttal adós a szultáni kincstárnak, és ezt az adósságát Lévay sarcából akarja törleszteni. 1 5 A kincstartó bég nyilván valótlanságot állított, amikor Lévay sarcát 40 000 forintra tartotta, hiszen az nem tartozott a végbeli főemberek sorába, s így aligha remélhettek tőle nagyobb váltságdíjat, mint magáért Ali bégért. Száz évig raboskodhatott volna, akkor sem tud ekkora összeget kifizetni. A hamis állítás nem is Braun meggyőzését célozta, hanem burkolt fenyegetés volt. A sorok között olvasni tudó csakhamar megérthette belőle, hogy minél erélyesebben követelik Lévay elbocsátását, annál magasabbra verik fel váltságdíját. A burkolt fenyegetés nem is tévesztette célját. A szerepek megcserélődtek, most a Haditanács hivatkozik az emberségre, a méltányosságra. Mentegeti Lévayt, hogy az „egy zegeny legeny, az ky mynd apyawal es battyawal egyetemben sem adhatna chyak harmyncz forenthothys magok józágokbol, merth azoknak valamenny jozagok wagyon, mynd thy byrodalmatokiban wagyon". Braun azonban Lévay mentegetésével egyidőben ismét támadásba megy át, visszafordítva a törökök által vele szemben alkalmazott taktikát: A basa azzal menti Ah késedekneskedését, hogy szegény és nincs miből fizetnie. Tisztában vannak a bég anyagi lehetőségeivel, s 42
