Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

külföldön is ismerték. A cikk terjedelmes névsort közölt azokról, akik magyaros díszruhájukat a cégnél rendelték meg; amelyben Metternich osztrák, és Sutherland angol hercegnők nevét is olvashatjuk. 1878. március 1-én átadták üzletüket a már 18 év ott dolgozó Reitszim Józsefnek, Geszler Józsefnek és Pertik Bélának, akik Monaszterly és Kuzmik Utódai cím alatt vezették tovább a szalont (Reitszim 1891-ben meghalt). 1896-ban elnyerték a millenniumi kiállítás aranyérmét, 1908-ban szűnt meg, a Vasárnapi Újság''

1 csendes „nekrológgal" búcsúzott az üzlettől. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában két öltözék van, amelyik a Monaszterly és Kuzmik cégtől származik. Az 1951. 190—1.2 leltári számú fehér mullból készült menyasszonyi ruhát 1879. október 21-én viselte Belgrader Sándorné Gruber Anna. Az elragadóan bájos ruha méltóképpen képviseli a céget, mint ahogy az 1888-ból származó, Monaszterly és Kuzmik utódai címkéjű rózsaszín habos selyemszalag és selyem tüllcsipke díszítésű turnürös, redőzött uszályú ruha is (lelt. sz. 1933. 74. 5) elegáns viselete lehetett Hanzély Lászlóné Fáy Eleonórának. (42. kép.) A 19. század két legnagyobb pesti női divatcégének bukása a szabadverseny törvényeinek egyenes következménye volt. Az az üzletvitel, mely kitűnő minőséget ajánl a legelőkelőbb rétegeknek, a középpolgárság számára is elérhető árakon, a 20. század elején már nem életképes. A kétféle igény kielégítésének szükségszerűen meg kell oszlania finomkonfekciót gyártó nagy cégekre, amelyek a középpolgárság vásárlóhelyei, és kifejezetten a leggazdagabb közönséget kiszolgáló, egyedi darabokat előállító kisebb szalonokra. (Ugyanakkor a monopolkapitalizmusban — s így napjainkban is — az exkluzív cégek rákényszerülnek a finomkonfekció gyártására. Ilyenek az ún. „pret a porter" modellek, amelyeket a párizsi világhírű divatházak forgalmaznak kis tételben.) Mivel az utóbbiak elsősorban Bécsben és Párizsban vásárolnak, ezért ezek a szalonok általában kisebb jelentőségű, kifejezetten kisiparos jellegű műhelyek, amelyek országos népszerűséget már nem képesek elérni. Ilyen kisebb műhely például Gittling Adolf és később András műhelye (Régiposta u. 2. sz.), Heinrich Ferenc (Lipót u. 22.), Frank „nőiruhakészítési terme" (Kristóf tér 4.), Rózsay „A francia nőhöz" (Dorottya u. 9.). Eredetileg Fiedler József tulajdona volt és Rózsay főszabászként működött az üzletben, 1875-től hirdeti Rózsay sajátjaként az üzletet/'

2 Berkovitsné (Váci u. 4.), a Maison Faludi, akitől egy fehér tüllcsipke ruhát a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteménye is őriz (lelt. sz. T. 1963. 2. 1—2.). Ugyancsak a textilgyűjteménybe ke162