Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában A kiegyezés után Magyarországon kibontakozott a kapitalista fejlődés és megtörtént az áttérés a kézműiparról a gyáriparra. Az egyedi gyártás helyét átvette a tömeggyártás. A rohamosan kapitalizálódó Magyarországon a tipikusan kézműves szabóipart is fojtogatta a nagyipar, és az elavult technikával dolgozó konzervatív kisipar nem bírta a szabadverseny korának iramát. A statisztikai adatok azonban nem jelzik a változást. 1851-ben Palugyai

1 egy divatárugyárat említ Budán. A Magyar Statisztikai Évkönyv

2 1871-ben csupán Pozsonyban tart nyilván négy ruhagyárat (Budán nem), de utal arra, hogy az adatfelvétel nem volt megbízható s azt sem közli, hogy milyen feltételek alapján tekintettek egy vállalkozást gyárnak. A hivatalos adattal szemben ugyanis Drucker Mór,

3 az egyik legnagyobb konfekciógyár alapító tulajdonosa határozottan úgy emlékszik vissza, hogy az 1870es években fellendült a konfekciógyártás és Pesten néhány jelentékeny gyár működött, sőt rövid ideig Budapest dominált ruhagyártás terén a monarchiában. A balkáni és romániai kivitel megszűnése és a beáramló ausztriai készáru miatt azonban a 80-as évekre alig egy-két gyár vagy kisebb műhely maradt meg. A Statisztikai Hivatal kimutatása 1898-ból, az összeírás időpontjában létező ruházati (a szabóiparon kívül cipész, szűcs, csizmadia, kalapos stb.) gyárakat alapításuk szerint a következőképpen osztja fel: 1861—65. közötti alapítású 1 1866—70. közötti alapítású 1 1876—80. közötti alapítású 1 1881—85. közötti alapítású 1 1886—90. közötti alapítású 3 135