Folia historica 2

Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.

A program aláírói között szereplő Vidacs János parlamenti és egyéb közéleti tevékenységét ez az irányvonal határozta meg. Szerény tehetségével, de nagy akaraterővel és ügybuzgalommal vetette magát bele a politikai küzdelembe. Folytatni a harcot, és egyúttal helytállni a gazdasági élet frontján a meginduló kapitalista versengésben, ez a kettős feladat töltötte ki életének utolsó éveit. Vidacs szerepe a honvédmozgalmakban A kiegyezés létrejötte után a honvédmozgalmaknak második szakasza következett, amelyekben a régi célkitűzések újakkal bővültek. Már 1867 márciusában jelentkeztek a fővárosi honvédtisztek és hivatkozva a 48-as ígéretre, „azt a képviselőház emlékezetébe hozzák és méltányos intézkedést várnak", egyben kijelentik, hogy az alkotmány és a jog védelmében rájuk számíthatnak.

3 Ez a mozgolódás a volt honvédek körében felszínre hozta ismét a honvédkérdést, amely most a kinevezett kormány egyik megoldandó problémája lett. A kibontakozó mozgalom egyik oka lehetett annak, hogy a királyi pár koronázási ajándékként 50 000 aranyat adományozott a volt honvédek és az elesettek árváinak felsegélyezésére. Ez a karitatív gesztus egyúttal kísérlet is akart lenni az elégedetlenkedő és az ellenzéki mozgalmak számára felhasználható réteg megnyerésére. Az adomány élénk reagálást váltott ki az érdekeltek és a politikai irányzatok képviselői között. A kormánypárt a kérdést a jótékonykodás keretében igyekezett tartani és átmenetileg megoldani. Az ellenzék a honvédek érdekeinek megfelelően a törvényes gondoskodásért szállt síkra. Ebben egységes az ellenzék két irányzata. A kérdés a balközép kezdeményezésére került a képviselőház elé: Tisza Kálmán 1867 júniusában terjesztette elő indítványát, hogy a kormány még az év folyamán terjesszen elő törvényjavaslatot a honvédek érdekében/' A szélsőbal a parlamenten kívül, a honvédség körében is vállalja korábbi szerepét, azt hogy mozgósítsa ezt a réteget a baloldal ellenzéki politikájának támogatására. A mozgalom irányítását és kézbentartását a honvédegyletek újjászervezésével próbálta megoldani. A pártharcok ezzel kapcsolatban éleződtek ki: részben a honvédegyletek jellegének kérdésében, másrészt a honvédek segélyezési módjában ütköztek össze a nézetek. A honvédegyletek ügye 1867 júniusában a fővárosi honvédbizottmány határozatával került napirendre, amely szerint közgyűlést tartanak az egylet végleges megalakulása céljából. A volt honvéd segélyegyletek számadásait rendbehozzák, amelyek pénztőkével rendelkeznek, azt a királyi adományhoz csatolandó a honvédelmi minisztériumba küldik.

5 80