Folia historica 2

Tardy Lajos: Johannes Schöner és követőinek magyar tárgyú térképei a 16. század első negyedében

lehetséges, hogy csupán arra kívánt utalni: a Kaukázus-vidéken átvándorolt magyarság itt hazát alapított és azt valamilyen ok miatt elhagyta vagy elhagyni kényszerült. Egész sor magyar történész — Györffy György, Bendefy László, Thury József és mások — a viszonylag gazdag forrásanyag feldolgozása után leszögezte, hogy a Kaukázuson túlra sodródott szavárd-magyarok a honfoglaló magyarsággal továbbra is élénk kapcsolatot tartottak fenn, akik még 950-ben is küldtek követeket és tájékozottak voltak egymás viszonyai felől. És hogy ez az érintkezés nem szakadt meg rögtön, azt valószínűvé teszi az, hogy a 11. századi gestaíró még jólértesültségre vallóan beszél róluk. Bizonyosra vehető az is, hogy a 13. században magyar hittérítők is eljutottak ide.

4 Rubruk 1253-ban hazatérőben Nahicseván városban találkozott egy dominikánussal, aki Tiflisz felé igyekezett.

5 A Nahicsevánból Tifliszbe vezető út a szavárd-magyarok egykori lakóterületén vezetett át.

6 De még a 14. század elején is fennállt bizonyos közvetett kapcsolat az Európába vándorolt és a Grúziában maradt magyarság között. Ugyanis XXII. János pápa, amikor tudomást szerzett arról, hogy az ázsiai magyarok, élükön királyukkal, Jeret Amir-ral idegen hitűektől körülvéve is őrzik kereszténységüket, Tamás szamarkandi püspököt küldi 1329-ben hozzájuk és az alánokhoz levelével.

7 Tamás püspök feltétlenül tájékoztatta őket az európai magyarokról, hazatérése után pedig alkalma nyílt Európában beszámolni az áltállá tapasztaltakról. De meríthettek a térképírók annak a Bernardus nevű szerzetesnek az adataiból is, akit XXII. János pápa küldött ki Grúziába és a szomszédos országokba. Az 1320-as évek végén Kelet-Grúzia püspöki méltóságát töltötte be. E működése idején, 1329. szeptember 29-én írta XXII. János ismert levelét Jeretamirhoz, a Kaukázus-környéki magyarság uralkodójához. C. Eubel műveiből s más forrásokból kitűnően Bernardus 1334-ben az avignoni pápai udvarban tartózkodott s a pápához tett jelentésének adatai is nyomot hagyhattak a kaukázusi magyarsággal kapcsolatos elképzeléseken.

8 Ha el is fogadjuk a magyar és külföldi történészek egymástól alig eltérő álláspontjait, még mindig komoly problémát jelent annak eldöntése, hogy miként került bele a 16. század elején készült térképbe a szóban forgó megállapítás. Vajon egyszerűen átvette a térképíró ezt a néhány szót az európaiak által készített régi Grúziatérképekről? Vagy valamely más forrásból merítette értesüléseit? Hiszen az 1329. évi pápai bulla és az 1510 után rajzolt térkép között csaknem kétszáz esztendő telt el s a krónikák — habár szólnak a 24