Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

gyünk az óhazába. Mert a bányász életben nem kiván egyikünk sem meg halni, mindnyájan vágyunk ki a napvilágra és haza. Mindnyájan álmodozunk arol a kis házról, földről, családunkról, amel oda haza szép hazánkban vár reánk. Nagyon sokan nem jutunk el adig, mert ezrekre rug azoknak a bányászoknak a száma, akik elestek a bányamunka csata mezején. Így éljük a napjainkat, dolgozgatva, haza vágyva csendben és és meg elégedetségben mi magyar bányászok. vége irta Konczos Pál 1916 márczius 17 én Beaverdole P a

b Gambria С o

c Amerika (7. oldal) Dal a bányászról I Szomorúan libeg lobog karbajt

3 lámpám lángja, szomorúan balagok én le a föld gyomrába. Dalolgatni nincsen kedvünk, bi de, hogy is volna, nem tudjuk hogy neme most megyünk a koporsonkba. II A bányába sötétség van és sürü levegő, ugy néz az ki, ha bent vagyunk, mind egy nagy temető. Oh istenem, őrizél meg minket e veszélbe, had lásuk meg családunkat jövő esztendőre. III \ bányánknak bejárata kővel van kirakva, azon sétál be a bányász nehéz munkájára, diner bókét a kezében, acél pika

b karján, minden perczben azt várja, hogy mikor jön a halál. 6/b Pennsylvania 6 с Corporation — részvénytársaság 7

/a carbide — karbid 7/b dinner poke — ételhordó zacskó, tarisznya pike — fúrófej, bányászcsákány 14 FOLIA HISTORICA 2. 209