Folia historica 2
F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában
2000 K-t jegyzett, a szabóiparosok szövetkezetébe pedig 50 részjegyet.) A fiatal szövetkezetnek az állam gépeket adományozott, melyeket az aradi szabókongresszus 4 8 köszönt meg. Egyidejűleg kérte, hogy az ezután megalakuló többi szövetkezet támogatása is hasonló mértékű legyen. Az új szövetkezet hitellel segítette tagjait. Erzsébetfalván munkatelepet létesített, új, francia rendszerű szabászgépekkel. Ugyanakkor betelepített prossnitzi munkásokat, akik fejlettebb, korszerűbb munkamódszereiket átadták magyar kollégáiknak. 1902-ben pedig ugyanezen célból küldöttség kereste fel Prossnitzot, a konfekcióipar legnagyobb telepét. Az aradi kongresszus a szövetkezet számára követelte az állami megrendeléseket. Ennek eredményeként a főváros tanácsa a vásárcsarnok személyzetének egyenruháját a szövetkezettel kívánta elkészíttetni. A tőkeszegény szövetkezet mégis csaknem elesett a komoly befektetést kívánó munkától, de az Ipartestület akkori elnöke, Oserna Lajos a szövetkezet mellé állt, és szabálytalan módon a testület teljes vagyonát garanciaként felajánlotta a munka elkészítéséhez. (Botrány lett belőle, az újságok úgy vájkáltak az ügyben, mintha Cserna személyes jóléte miatt vette volna pártfogásába a szövetkezetet.) 1901-ben az utcaseprők ruhájának megvarrását bízták a szövetkezetre, ez a legnagyobb rendben lebonyolódott és ezután folyamatosan kapták a jelentős megrendeléseket. Munkájuk elismeréseként 1903-ban elnyerték az Országos Ipartestület ezüst díszérmét. 1910-ben a Hársfa u. 24-ben volt a telep, ahol több helyiségben, elektromos gépekkel gyártottak az állami szállítások mellett katonai és egyéb díszruhákat, valamint színházi ruhákat. 1910-ben javasolták, hogy foglalkozzanak tömegkonfekció-gyártással is, ez azonban nem valósult meg. A vállalkozás így is igen jelentős méretű. 1910-ben 1200 embert foglalkoztattak, pénztári forgalma 5 190 064 K. volt, kiszabtak 36 658 darabot, munkabérben pedig kifizettek 116 119 Koronát. 4 9 A legjelentősebb termelőszövetkezet a budapesti, de vidéken is sok szövetkezet létesült. 1891-ben Szegeden már 2 ipari raktárszövetkezet működött sikerrel, 1899-ben Fogarason alakult állami segéllyel egy szövetkezet, 1900-ban Aradon is elhatározzák a szövetkezet létrehozását, Marosvásárhelyt pedig egy ipari hitelszövetkezet működött, melynek tagjai voltak a szabókisiparosok is. Az 1901-es aradi szabókongresszuson indítványozták (Szakáll József szegedi kisiparos), hogy építsék ki a szabószövetkezetek országos szervezetét. Az ötlet nem valósult meg, de a sikeres működés hatására a szövetkezeti mozgalom tovább terjedt. 1906-ban alakult a Budapesti Nőiruhaipari Szövetkezet. 1909-ben vidéken már 34 helyen (valószínűleg a cipészekkel együtt) működött szövetkezeti csoport. Ezek egy része önálló, más része ipari vagy hitelszövetkezet kötelékében működött. 168
