Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

bein feloszlott az ipartestület és 1900-ban Marosvásárhelyt egyáltalán nem volt. 1902-ben 36 ipartestület tevékenykedik az országban. Speciális helyzetben voltaik a női szabók. Tulajdonképpen a női szabászatot nem is tekintették a legújabb korig önálló foglalkozásnak, a szükségletet a férfiszabók és zömmel a háziipar elégítette ki. A csupán női szabósággal foglalkozó cégek, iparosok száma nagyon alacsony volt, mint az az ipartestületi taglétszámból is kiderül. A férfiszabók és női szabók képesítése is azonos volt, s a külön képzettséget csak 1901. február 1-től kellett igazolni. (Az iparigazolványban csak 1912-től jelölték külön szakmaként a férfi-, illetve női szabóságot!) Sok nő dolgozott a szakmában, legtöbbször iparigazolvány nélkül, háziipar jelleggel, vagy házhoz járt, házivarrónőként. Az ipartestület megpróbálta ezeket a képesítés nélkül dolgozó nőket levizsgáztatni és az ipartestületbe erőltetni. 1896-ban megalakult a női szabó szakosztály, Stoll Nándor elnökletével, amihez kezdetben 500 K, később évi 2500 К külön költségvetést kaptak az ipartestülettől. 1901-ben megalakult a Nőiszabóiparosok Köre, egyidejűleg megindult a mozgalom a teljes szétválás érdekében. (498 női szabóiparos kérte a különválást 35 íven.) 1902. február 22-én 168 női szabó megalakította a Budapesti Nőiruhakészítők Ipartestületét, Stoll Nándor elnökletével, bár hivatalosan csak 1902. október 1-én ismerték el az új ipartestületet. A férfiszabók körében a kiválás — főleg anyagi okok miatt — nagy ellenzésre talált, s csak hosszas huzavona után 1906-ban adtak át 60 000 К testületi vagyont, addig az évi 2500 K-t folyósították. Az új társulat harcosan védte előjogait, küzdött a kontárság ellen, s így jelentős taglétszám-gyarapodást ért el: A mesterek száma 1903—1909:

1

1 Év: taglétszám: tanonc: munkás: 1903. 755 7 200 1905. 924 1 087 7 834 1906. 903 1 072 9 309 1907. 956 1 211 10 100 1908. 979 1 211 10 900 1909. 1 010 1 363 11 700 143