Folia historica 2
Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.
teljesen védi álláspontját és gazdasági nehézségekkel indokolja az az előbbi vádat: a gyárosok valóban drágán dolgoznak, „ha egy helyre tennék gyáraikat, olcsóbban jobb gépeket készíttenének". Tehát a gyárak, pontosabban a termelés koncentrációját hiányolja. Panaszolja, hogy a pénzintézet sem ad pénzt, bár az újabb időben e téren javulás mutatkozik. Korizmics felteszi a kérdést: mi az oka annak, hogy a magyarországi gépek, főképp a gőzcséplőgépek az angolokéval nem állják a versenyt, azok jobb anyagból készülnek és precíz munkával. Vidacs ismét a pénzhiányra mint főokra hivatkozik, amit példával is illusztrál: 12 gőzgép előállítására 36 000 forint szükséges, októberben kezdik a gépeket gyártani, de csak augusztusban kap érte pénzt, a külföldi gyárosokat viszont a kormány segíti, a külföldi vállalatok, pl. a Clayton et Shuttleworth cég váltóikra 2 és fél százalékra kapnak pénzt. 10 0 Vidacs kísérlete feltehetően anyagi fedezet hiányában eredménytelen maradt. A gazdasági bajokról részletesen beszámol Kossuthnak is. Levelei már 1869-től tele vannak panasszal, s ezekben nemcsak az anyagi gondok, hanem azoknak oka, a közösügyes gazdálkodás is állandó témaként szerepel. Panaszolja, hogy naponként minden drágább lesz, maholnap a papírpénznek nem lesz értéke. Bécsből néha küldenek néhány forintot irgalomból, így tartja fenn magát néhány pénzintézet, különben a fizetési képtelenség már beállott volna. 107 A szerencsétlen pénzügyi helyzetről még borúlátóbban ír 1870 elején: „pénzbeli viszonyaink a legnyomorultabbak, még ma sem képes senki megmondani, mennyit veszített vagyonából, félhetünk még további veszteségektől is, oly kormányzás mellett jót mi már nem várhatunk". 10 8 Vidacs minden baj forrását a közösügyes kormányzatban látja, mint amely az Ausztriának kedvező kereskedelmi egyezményeivel tönkreteszi a magyar ipart, bénítja a kereskedelmet. Vidacs mentalitására jellemző, hogy a gazdasági nehézségek megoldását csakúgy mint a politikai megoldást Kossuth hazatérésétől várja: „Nem is lesz mibelőlünk semmi sem, míg kormányzó úr haza nem jő! Ennek pedig nemsokára meg kell történnie, különben kilopja a német utolsó fillérünket zsebünkből,..." írja egyik levelében. Másutt reményét fejezi ki, hogy a bújdosásnak hamarosan vége lesz és Kossuth hazatérhet. 10 9 Ennek a reménységnek semmi reális alapja nem volt, Vidacs mégsem pusztán udvariaskodásból írt ilyeneket, valóban hitte, hogy Kossuth hazatérésétől — s ezt nem is a távoli jövőben várta — megváltoznak az itthoni körülmények. 1873-ban, amikor a válság előjelei érezhetőek sőt nyomasztóak voltak, még egy utolsó kísérlet történt a válság leküzdésére, ezúttal a kormány támogatásának megnyerésével. Júniusban a „központi ellenzéki kör" nevében Jókai, Vidacs és Horn Ede képviselők 106
