Folia historica 1

Rózsa György: Vázlat a magyar országgyűlések ikonográfiájához

kötőszóval kapcsolja össze, ezt a korábbi felfogást revideálnunk kell. A háttér építészeti részletei, a hallgatóság lelkes tömege, valamint az ablakokon keresztül beáramló fény ábrázolása Pettenkofen művé­szetével áll kapcsolatban. A kompozícióban kissé tul erős hangsúly­hoz jutó és gyakran szervetlenül megoldott, egyéni vonásokkal jel­lemzett portréfejek viszont az ügyes arcképfestőként ismert Borsos müvei lehetnek. Egy fennmaradt rajzos kulcs segitségével 42 sze­mélyt azonosithatunk. Több arckép előképét osztrák és magyar mű­vészek korábbi, grafikus uton sokszorosított arcképeiben ' sikerült meghatároznunk. A kő raj zolásban Borsosnál jóval gyakorlottabb és a puszta reprodukálásnál rendszerint többre törekvő Pettenkofen min­den jel szerint olyan kompozíciót sokszorosított, amelynek megalko­tásában — a stíluselemzés és az írott adatok alapján következtetve — maga is részt vállalt. Másik ünnepélyes jelenetet ábrázoló képünk az 1865.december 15-én megnyitott országgyűlésre vonatkozik. A ceremónia a budai Várban zajlott le és I. Ferenc József személyesen vett részt rajta. Ennek az országgyűlésnek az ad különös jelentőséget, hogy a szabad­ságharc után ujabb lépés volt az uralkodó és a nemzet közötti,, ki­egyezés" felé és alatta koronázták meg a királyt a magyar törvé­nyeknek megfelelő módon. A magyar nemzeti festészet kimagasló a­lakja, Székely Bertalan (183^— 1910) a helyszínen készítette elfamet­szetben fennmaradt rajzát. (51. kép. ) Az erdélyi országgyülések történetére vonatkozólag nem rendel­kezünk sok képes forrással. Finom megoldásával kiválik Szathmári Pap Károly az 1842-i országgyűlés résztvevőit ábrázoló arcképgyüj­teményének litografált címlapja. A kötet cimszövegét kisméretű váz­latos rajz élénkíti a kolozsvári (ma: Cluj, Románia) megyeház dísz­termének, mint ülésteremnek képével. Szintén a mindenkori uralkodó a főszereplője az országgyüléssel kapcsolatban álló másik ünnepélyes aktusnak, a királykoronázásnak is. Ez ugyanis mindig országgyűlés keretében zajlott le. Sem helyünk sem lehetőségünk nincs most a magyar királykoronázások ikonográ­fiájának mégoly vázlatos áttekintésére sem. Jellemző példaként csak egy képet emelnénk ki a sok közül, amely I. Ferenc király 1792.junius 6-án, Budán történt koronázási kardvágását ábrázolja. (45. kép.) Maga a kardvágás momentuma a magyar koronázások világi ceremó­niái közé tartozik és azt jelképezi, hogy az uralkodó fogadalmat tesz az ország területének megvédelmezésére. Karl Schütz (1745 — 1800) most felbukkant színezett tusrajza nemcsak azért figyelemreméltó, mivel a jelenetről eddig cs^k a bécsi Artaria-cég kiadásában megje­lent rézkarcot ismertünk, de azért is, mivel jellemző adattal szol­gál a hasonló ábrázolások keletkezési körülményeire vonatkozólag. 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom