Folia historica 1
V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse
A csigás indasor a díszítőművészetek minden ágának gyakori motívuma. Perzsa ezüst tálon, bizánci szöveten, reneszánsz kőfaragványon, harang diszitésén, kódexkötéseken egyaránt láthatjuk. A 14—17. századi szövetek és himzések mintájaként különösen kedveit. 4 0 Az egymást követő sarlós levelek sorát terítők szegélyeként alkalmazták, úrasztali kendő sarkában magányosan is előfordul. Akasmir palmettából származó oldalra hajló fogazott szélű sarlós levél tövéből virágszál nő, kitöltve a levél alkotta ívet. Könnyedebbé teszik a motívumot a nagy levél fogai közül kinövő kis virágok, vagy bogyók. Két oltárkendő hímzése közül az egyik egyszerűbb rajzú, a levél ívét szegfű tölti ki, a másik komplikáltabb, stilizáltabb, közelebb áll a perzsa előképhez: a levél felé hajló nagy virággal együtt oválisba komponált. (39. , 40. kép. ) A'sarlós levél ívében tulipán nyílik annak az úrasztali teritőnek a sarok-di&zitményén, amelyet Soos Imre özvegye László Judit ajándékozott az egyháznak. A nagy fogazott sarlós, vagy S alakban hajló levél rajta átívelő kis virágos indával főleg úrasztali teritők sarokdiszitményeként jelenik meg, valamint a Komárom megyei Császár község plébániájának tulajdonában lévő arany-ezüst hímzésű miseruha diszitményei között szerepel az S alakú fogazott levél vékony indán nyiló apró virágokkal és levelekben ülő fürttel. A nagy levél mindig mintázottan varrott, mégis tömör motívum, de a belőle kinövő virágok, vagy a rajta átívelő virágos inda könnyeddé, levegőssé teszi. Az indákon gránátalma, mákfej, liliom, szegfű, búzavirág, tulipán, rozetta váltakozik apró levelekkel, kacsokkal. A körbefutó folyamatos sávval (bordűr) való díszítés ritkábban fordul elő, azonban ezek között vannak a legszebb művészi darabok. Azt a 17. század második negyedéből való patyolat teritőt, amelyet a hagyomány Lorántffy Zsuzsánna ajándékaként tart számon, szines selyem, arany és ezüst fonalas himzés kereteli, ami olasz fonottöltéssel, vagy más néven francia keresztmetszes technikával készült. Egyedülálló művészi rajza és a kivitel tökéletessége. A minta áttekinthető, levegős, egyensúlyos indás szerkezete tiszta reneszánsz stilusu, hímzése olyan apró öltésü, hogy a szálszámolásos technika merevsége alig érzékelhető. A folyamatos diszités változatosan komponált, csak részleteiben ismétlődik. A négy sarok kiképzése is különböző, A virágok sokfélék:gránátalma, tulipán, szegfű, rozetta, akantuszvirág, a hímzéseken ritkán előforduló szőlőfürt, ciklámen, gyöngyvirág és különböző apró virágok nyílnak az indákon. A levelek nagyrészt az akantusz sokféle változatai. Az indákon álló oroszlángriffek reneszánsz előképekre utalnak, viszont a palmettából alakított ampolna-forma motívumok az un. erdélyi szőnyegek vázáihozhar 67
