Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

gyümölcs cikkeit elválasztották, az alapszövet látszik a cikkek között. Azután a gyümölcs külső kontúrja mozdult meg: karéjos lett, vagy fogazott. Előbbinél a mandorla alakú középrész elvékonyodott, utóbbinál a két oldalrész vált keskeny fogazott levéllé, a közép pedig krek, tömör, geometrikus mintával varrott. (1 5., 17., 23., 37. kép. ) A gerezdek között szabadon maradt sávot gyakran pöttysorok diszitik a három gerezdre osztottnál éppen ugy, mint az ötgerezdesnél. (28. kép.) A motivum még további fellazítását jelenti, amikor mind a középrész, mind a két szélső fogazott. Az utóbbiak külső, belső, vagy mindkét oldalukon lehetnek fogazottak. (24., 27. kép) Az ötcikkes gránátalma levélsorszerü fogazott kereteléssel már szinte levél jellegűvé vált. Egy, a 17. század közepén készült urasztali kendő sarokdiszitményén látjuk ezt a gránátalma formát, ami a század végére az európai barokk, majd rokokó himzőmüvészet formalátásának hatására mozgalmas rajzú akantusz, sőt levélcsokor alakú lett. A gránátalma külső szélének fogazott levélhez hasonló részét néha színezéssel ugy osztották ketté, hogy a levelek hegyei sötétebb színű külön kis leveleket alkotva koszorúzzák a gyümölcsöt a küllős rozettának a virág alól kibukkanó csészeleveleihez hasonlóan. (21. kép.) A gránátalmát koronázó levelek a gyümölcs stílusához igazodnak. A zárt gömbölyű almák apró levelei naturalis ztikus hármas levélkék. (30. kép.) Gyakran kétféle színnel hímezték, a két szélsőt egyformán, a középsőt arannyal, vagy ezüsttel. A három cikkre osztott gránátalma középrésze nyúlik fel néha Ívelten elvékonyodva s a csészeleveleket helyettesíti. Ezt a gyümölcsformát török körtének is nevezik. (30., 34. kép.) A gyümölcsöt koronázó levelek kétféle módon fejlődtek önálló virággá. Ha a két szélső levél iveit lesz, hegye kifelé hajlik, tulipán formát ölt. Másik esetben a kis levelek megsokszorozódtak, profilból ábrázolt szegfű alakot vettek fel. A tulipánná, vagy szegfűvé változott korona a stilizált, fellazított, mozgalmas rajzú gránátalmák járuléka. (15., 2 3., 25., 31. kép.) A 14. század óta a gránátalma mindegyik változata az itáliai és spanyol textiliák gyakori motívuma. A 16. és 17. százai olasz, angol, török, lengyel hímzéseknek is kedvelt diszitménye. A tulipán naturalisztikus és stilizált változatban is sok magyar himzés díszítő motívuma. Vagy a virágtöveken és bokrokon nyílik, vagy a keskeny szegélyek virágsorában tűnik fel. Alakja különféle: legtöbb esetben három, vagy ötszirmu, ritkább a sokszirmu papagájtulipán, ami néha levélcsokorhoz lesz hasonlóvá. A háromszirmu tulipán középső szirma gyakran arannyal, vagy ezüsttel geometrikus mintázással varrott. Hegyes közepe nem mindig egyenes, hanem oldalra hajló s néha gyöngysor emelkedik kibe51