S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 63. (Budapest, 2002)

Tanulságos és lényegre mutató olvasmány. A könyv lényegi része az a teljes, szinonimákkal ellátott fajjegyzék, ami a 35-73. oldalakon olvasható, valamint a jegyzékhez kapcsolódó, a 184. oldalig tartó jegyzetek. Ezután függelékként négy oldalnyi fajleírás, két oldal addendum új taxonok leírásával, majd indexek következnek, hogy a szerzőpáros rövid ismertetője zárja a könyvet. A nagy körültekintéssel megírt munka mérföldkő a szenderfélék (Sphingidae) ismeretében. Ezt nemcsak az fémjelzi, hogy Ian Kitching a londoni The Natural History Museum-ban dolgozik szobájának ajtaja a felülmúlhatatlan szendergyűjteményre nyílik és francia szerzőtársa birtokolja jelenleg a legnagyobb szender-magángyűjteményt - hanem a kollégák és lepidopterológus társaknak az az impozáns névjegyzéke, ami a köszönetek alatt megjelenik. Talán inkább ez, és nem az előbb említettek garantálják a munka maradandóságát. Ilyen sok szakember bevonása óhatatlanul is a szélsőséges vélemények lesarkítását és ennek nyomán valami konszenzust kell, hogy eredményezzen. Természetes, a munka rámutat a szenderek rendszertanával kapcsolatos hiányosságokra és rávilágít jó pár megválaszolandó kérdésre. Ez is előnye, mert nem akar tökéletes lenni, hanem kezet nyújt a fiatalabb nemzedéknek, megmutatva mit és hol érdemes keresgélni még a csoportban. Véleményem szerint a munka legizgalmasabb része a fajlistát kísérő jegyzetek. Ezekben számos szinonimizálás, lektotípus kijelölés, típusinvalidálás, félrehatározás kijavítása stb. olvasható. És egyben ez talán a kötet egyetlen nagy hiányossága. Használhatóságát nagyban fokozta volna a taxonómiai és nomenklatúriai változásokat bemutató összefoglaló. Érdemes elgondolkozni a szerzőknek, vajon nem éri-e meg egy ilyenfajta lista utólagos közzététele. Sokan talán fölhozhatnák az illusztrációk hiányát is kritikaként: De a nyolc színes tábla hűen tükrözi a család változatosságát, továbbá a szövegben számos utalás történik d'Abrera Sphingidae Mundi-}ára, így minden további illusztráció csak luxus lett volna. Gratulálunk a szerzőknek. A kiadónak köszönjük, hogy vállalkozott a könyv kiadására, ami nem biztos, hogy „bestseller" lesz, de nevét a lepidopterológia pártolói között örökre számon tartják. Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum H-1088 Budapest, Baross utca 13. Ausztrália nappali lepkéi Michael F. Braby: Butterflies of Australia. Their Identification, Biology and Distribution. CSIRO Publishing, Collingwood, 2000. Volume One: i-xx + 1-458 pp, Volume Two: i-v + 459-976 pp, 70 színes tábla, szövegközti ábrák és térképek, ISBN 0 643 06591 1,31 x 22 cm Az angol nyelvű nappalilepkés irodalomban tájékozott lepidopterológus csodálkozva kérdezi: már megint egy „Butterflies of Australia"? Hiszen alig másfél évtizede jelent meg a klasszikusnak számító Common & Waterhouse szerzőpáros munkájának reprint kiadása, és emellett ott van d'Abrera három évtized kritikáját kiállt grandiózus könyve is, mindkettő ugyanezzel a címmel. De, ha látjuk és kezünkben tartjuk a nehéz, együtt több mint öt kiló súlyt nyomó két kötetet, nem tamáskodunk, inkább irigykedünk. Örülhetnek az ausztráliai lepkészek, hogy az új évezredet ilyen útravalóval kezdhetik. Mert valóban, ez a monográfia méltó koronája a leköszönő XX. század lepkészetének, és méltó gyümölcse a CSIRO aktivitásának. Egy ekkora mű egyszerű leírása önmagában is hosszadalmas és fáradságos munka. Jelen recenzióban ettől eltekintek, csupán csak a főbb részek címeit említem meg jelezve, hogy mindegyikük több alfejezetre tagolódik. I. kötet: 1. Bevezetés; 2. Gyűjtemény, megőrzés és tanulmányozás;