S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 63. (Budapest, 2002)

miai kutatási eredményeket. És itt meg kell állni egy pillanatra. Egy par excellence tudománytörténeti munkától többnyire nem kéretik számon a szakmai értelemben vett részletesség, vagy másképpen fogalmazva: egy adott csoport szakembere a szűk szakmáját érintő kérdésekben csak ritkán fordul tudománytörténeti munkához, hanem sokkal inkább a maga, vagy kollégája által írt szakcikket keresi meg. Nos Vig Károly könyvében a „csak a szakemberre tartozó", sokszor apró részletek is megtalálhatók, ilyen módon könyve nem csupán a tudománytörténet mérföldes irányvonalait rajzolja fel, hanem tulajdonképpen mindent megtalálunk benne, ami fontos. A szerző ezt nemcsak hihetetlen alapos és aprólékos munkájával érte el, hanem azzal is, hogy műve írásakor a honi szakemberek szinte mindegyikével konzultált. Ilyen módon a terjedelmes lábjegyzetekben az idézett művek (többnyire az elavultságukból fakadó) hibái, hiányosságai is az olvasó tudomására jutnak. Álljon itt két példa a sok közül: 1. A 111. oldalon szerepel az a megállapítás, miszerint Rothe Lajos az általa Felsőlövő környékén gyűjtött bogarak jegyzékét közölte. A lábjegyzetben megtalálhatjuk, hogy Felsőlövő ma Ausztriához tartozik, és Oberschützen a neve. Az olvasónak így nem kell a helységnévtár után kutatnia, vajon Felsőlövő nem elcsatolt terület-e. 2. Frivaldszky Imre 1865-ben publikált listájában szerepel a Poecilus koyi név. A lábjegyzetből kiderül, hogy ez a faj nem él nálunk, hanem annak közeli rokona a Poecilus sericeus, amelyet korábban a P. koyi alfajának tekintettek. Az olvasó ez esetben újfent megmenekül attól, hogy egy probléma megoldásához további szakkönyveket kelljen igénybe vennie. Vig Károly könyvébői jól lemérhető az egyes állatcsoportok eltérő kutatottsága is, hiszen amíg a medveállatkákról mindössze néhány sor szerepel könyvében, a bogarakról közel 20 oldal. És végül a bibliográfiáról. A bibliográfia terjedelme meghaladja a 100 oldalt, benne több mint 1900 tétel található, könyvek, cikkek, tanulmányok. Nyilvánvaló, hogy egy irodalomjegyzék sohasem lehet teljes, hiszen mindig akadnak aprócska és jelentéktelen művek, amelyek ezért vagy azért elkerülik a szerző figyelmét. Vig Károly könyve esetében megkockáztatható a kijelentés, hogy az általa összeállított jegyzék kiállja a legszigorúbb kritika próbáját is. Könyvét a benne megtalálható szerzők és az állatok neveinek névmutatója zárja, amely nagyban emeli a munka használhatóságát. Szél Győző Magyar Természettudományi Múzeum H-1088 Budapest, Baross utca 13. A vízibogarak kishatározója Csabai Zoltán: Vízibogarak kishatározója, I. kötet. Vízi természet- és környezetvédelem. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 2000,277 pp, ISSN 1219 5669, ISBN 963 602 7447; 20 x 14 cm Több szempontból is hiánypótló művet tarthat a kezében az olvasó, aki Csabai Zoltán könyvét forgatja. A szerző a szoros értelemben vett csíkbogarakon (Dytiscidae) kívül még négy bogárcsalád, a pocsolyaúszóbogár-félék(Hygrobiidae), a víztaposóbogár-félék (Haliplidae), a merülőbogár-félék (Noteridae) és a keringőbogár-félék (Gyrinidae) fajait tárgyalja munkájában. E bogarakról a nagyszabású ,Magyarország Állatvilága" sorozatban mindeddig nem jelent meg kötet, így az érdeklődő ha az idegennyelvű szakmunkákat nem tudja elérni vagy használni - Csiki Ernő közel 100 éve megjelent, nehezen beszerezhető művét, vagy az Állathatározót hívhatja segítségül. Ez utóbbi azonban a hazai fajoknak csupán töredékét tárgyalja.