S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 63. (Budapest, 2002)

Warszawa, 550 pp. - Nast, J. (1987): The Auchenorrhyncha (Homoptera) of Europe. Annales zoologici

40(15): 1-661.-Ribaut, H. (1948): Deux espèces italiennes nouvelles d'Homoptéres récoltées par M. le Prof. A. Servadei. Redia 33: 217-219. - Ribaut, H. (1959): Homoptéres nouveaux pour la France. Bulletin de la Société d'Histoire naturelle, Toulouse 94: 393-399. DÉR Zsófia és OROSZ András Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék 1118 Budapest, Ménesi út 44. E-mail: derzsofi@omega.kee.hu Magyar Természettudományi Múzeum Allattára 1088 Budapest, Baross u. 13. E-mail: orosz@zoo.zoo.nhmus.hu A Nemoura fusca Kis, 1963 álkérész (Plecoptera) faj hazai előfordulása The occurrence of Nemoura fusca Kis, 1963 (Plecoptera) in Hungary - Nemoura fusca is an endemic stonefly species of the Carpathian Basin. The Hungarian records of the species are old and doubtful. The first exact faunistical record is given here with illustrations of some features of the first authentic Hungarian specimen, and a description of the habitat. This is the 64th stonefly species with Hungarian faunistic data. A Nemoura fusca Kis, 1963 a Fogarasi-havasokból való első megtalálása (Kis 1963) után hamarosan Erdély legtöbb tájáról előkerült, a 300-tól 2300 m-ig terjedő magasságok forrásaiból és forrásközeli patakszakaszaiból (Kis 1974). Megtalálták Szlovákiában és Ukrajnában is, a Kárpátokon kívül azonban sehol nem került elő (Zhiltzova 1997). Magyarországról ugyan határozókönyvében Steinmann (1968) említi mind mátrai, mind zempléni előfordulását, de pontos faunisztikai adatát mindmáig nem közölték. így nem szerepelt a két hazai Plecoptera fajlistában sem (Tóth 1990, Andrikovics & Murányi 2001). Új, zempléni megtalálásával 64-re emelkedett Magyarország bizonyított előfordulási adattal rendelkező álkérészeinek száma. Az állatot a Nemoura Latreille, 1796 génusz többi fajától egyértelműen megkülönbözteti az epiproctrum igen hosszú gyűrűs szkleritje, az oldalról nézve erősen görbült cerkusz és a jellegzetes alakú paraproctrum (1. ábra). Megismert élőhelye, a Csaponta-forrás a Zempléni-hegység hideg szurdokvölgyében, bükk elegyes lucosban ered. Fedett forrásmedencéjének lefolyója köves, homokos aljzatú, sok behullott avarral és faággal. Az alig pár centiméter mély, méteres szélességű erecske néhány méter után belefolyik a nála alig nagyobb Csapontai-patakba, majd a Cserenkő-patakba torkollik.