S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

listámban (Podlussány 1996). A helyes határozást Roman Borovcc (Nechanice, Csehország) végezte. A faunánkra nézve új faj gyűjtési adatai: Porva: Kisszépalmapuszta, 1977. VI. 7, leg. Rozner I.; Fenyőfő: Kőris-hegy, 1988. VI. 11, fűhálózva, leg. Rozner I. Simo variegatus (Boheman, 1843) — Ezt a fajt csak nagyon nehezen, az ivarszervek vizsgálatával lehet megkülönböztetni a hazánkból már ismert Simo hirticornis (Herbst, 1795) fajtól. Tapasztalataim szerint az új faj gyakoribb hazánkban, mint a Simo hirticornis, mely utóbbit eddig csak a Kőszegi-hegységben találtam (Bozsok: írott-kő, 1980. VI. 28, nyírfarőzseköteg, kopogtatva, rostálva, leg. Podlussány A.). A faunánkban új faj teljes magyarországi gyűjtési adatait még nem tudom közölni, de úgy tűnik, hogy a Dunántúlon gyakori. Előkerült a Bakonyból, a Szigetközből, Somogy megyéből. Még nagyon sok példányt kell megvizsgálni ahhoz, hogy tiszta képet alkothassunk a két faj hazai elterjedéséről. Ráadásul az ivarszervek időrabló vizsgálatát a nőstényeken kell végezni, ugyanis a két fajnak nincsenek hímjei, szűznemzéssel szaporodnak (Knutelski et al. 1997). Az eddig feldolgozott gyűjtési adatok: Feketeerdő: Házi-erdő, 1996. X. 6., leg. Merkl O. és Fegyveres O.; Dunasziget, 1987. VII, leg. Szalóki D.; Fenyőfő: Kék-hegy, 1985. VI. 29, leg. Podlussány A.; Kisberény, 1997. V. 25, leg. Rozner Gy.; Hács, 1997. VI. 28, leg. Rozner Gy.; Farkasgyepű, 1977. VII. 8.VIII. 8, talajcsapda, leg. Tóth L.; Sopron: Kecske-hegy, 2000. VIII. 31, leg. Podlussány A. és Sziráki Gy. Otiorhynchus pauxillus Roscnhauer, 1847 — Régebbi déli-bakonyi gyűjtéseim anyagának preparálása közben találtam e fajra. A Kárpátokból ismert faj, melynek a tápnövényei a fenyőfélék (Endrődi 1961b). Gyűjtési adata: Nagyvázsony: Kab-hegy, fenyves, 1992. V. 16, rostálás, leg. Podlussány A. Barypeithes liptoviensis Weise, 1894 —A Felvidékről ismert faj, északi határaink közelében is előkerült. Gyűjtési adatok: Szemere: János-völgy, 1998. V. 8, leg. Hegyessy G.; Percese: Szirákó-völgy, 1998. V. 8, leg. Hegyessy G.; Ipolytarnóc: Kilcncfenyő-erdő, 1999. V. 30, rostálás, leg. Merkl O. Stephanocleonus microgrammus (Gyllenhal, 1834) — Gyűjteményemben már nagyon régóta tűzögetem ide-oda e faj egyetlen magyar példányát. Korábban annyit tudtam csak megállapítani róla, hogy nem közép-európai fajról lehet szó. 2000-ben Borisz Korotyaev (Szentpétervár, Oroszország) meghatározta. A Krímben, Kaukázusban és az Uraiban élő fajt (Ter-Minassian 1988) talán egy szovjet szállítmánnyal hurcolhatták be hazánkba, meghonosodni azonban valószínűleg nem tudott. A példány cédulázása hitelesnek tűnik. Gyűjtési adatok: Budapest: Rákospalota, 1954. VI. 13, leg. Tóth L. Glocianus sparsutus (Schultze, 1899) —A példányokat Borisz Korotyaev határozta meg. Új faj faunánkban, melyet sem elődeim, sem én nem ismertünk fel, ráadásul egy nehezen határozható csoportba tartozik. A Glocianus genusz hazai fajainak anyaga alapos átvizsgálásra szorul. Gyűjtési adatai: Gödöllő: Máriabesnyő, 1912. V. 21.; Budapest: Kamara-erdő, 1929. VI, coll. H. Diener; Baranya m. Bürüs, 1989. X. 3, leg. Horvatovich S. és Sár J. Ceutorhynchus fulvitarsis Gougelet et H. Brisout de Barneville, 1860 Gyűjteményemben több példány van ebből a fajból, mert Portugáliában gyűjtöttem, de gondolni sem mertem arra, hogy ez a faj nálunk is előfordulhat. A hazai példányokat kiküldtem Enzo Colonnelli úrnak (Róma), aki kétséget kizáróan meghatározta őket. Gyűjtési adatai: Vízvár: Dráva-part, 1995. IX. 6-7, fűhálózva, leg. Podlussány A.; Vízvár: Zsitvai-rét, 1998. VI. 12, leg. Kondorosy E.