S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

Adatok az Ethmia dodecea (Lepidoptera: Oecophoridae) molylepkefaj hazai elterjedéséhez és életmódjához Data to the distribution and bionomics of Ethmia dodecea (Lepidoptera: Oecophoridae) in Hungary Summary — The ten-spotted ermel Ethmia dodecea (Haworth, 1828) was rediscovered in the DunaJpoly National Park. The population had high individual number peculiar for the species, since hitherto only sigletones were collected randomly in Hungary during faunistal surveys. The caterpillar had also been found feeding on Lithos

permi urn officinale. A tízpettyes feketemoly, tudományos nevén Ethmia dodecea (Haworth, 1828), széles clterjedésű palearktikus faj. A gyűjtési adatok alapján szinte egész Európában (Anglia és Skandinávia kivételével), Oroszország Urálig terjedő területein és Kis-Azsiában fordul elő (Sattler 1967: 61-63). Csak lokálisan, a neki megfelelő élőhelyen gyűjthető, a populációk egyedszáma alacsony. A legrészletesebb leírást a faj hernyójáról rajzzal illusztrálva Freyer (1834: 51-52) adta. Az Ethmia dodecea hazai elterjedéséről és tápnövényéről Gozmány (1955: 31) tesz először említést. A gyűjtési adatok alapján a faj hazánkban igen ritka, vélhetőleg egygenerációs, repülési ideje májustól augusztus végéig tart. Adatai elsősorban a Kiskunságból és alföldi területekről származnak, de egyesével előkerült a Pilisből, a Budai-hegységből, a Bakonyból, a Bükkből, a Mátrából és a Zempléni-hegység bizonyos pontjairól is. 2001 során a Magyar Természettudományi Múzeumban folyó BioAssess EU kutatási téma magyarországi vizsgálatai Csévharaszton folytak, amely részeként hétről-hétre lepke megfigyelés is történt. Június 10-én több mint negyven teljesen friss kelésű E. dodecea példányt sikerült gyűjteni a borókás területén. A nyári időszakban a tízpettyes fcketemolyon kívül még a jóval elterjedtebb kétpcttyes feketemolyt (Ethmia bipunctella (Fabricius, 1775)) is megfigyelhettük. Az E. dodecea magas példányszáma meglepő volt, és ezért ígéretesnek tűnt a tápnövény és a hernyók utáni vadászat. A borókás területén három érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó fajon sikerült az E. bipunctella hernyóját júliusban megfigyelni: homoki vértő (Onosma arenaria), orvosi atracél (Anchusa officinalis) és terjőke kígyószisz (Echium vulgare). Végül szeptember elején a csévharaszti borókás tölgyfái között a kőmagvú gyöngyköles (Lithospermium officinale) már megbarnult hajtásain több tucat E. dodecea hernyót találtunk. A Spuler (1910: f. 49, 51) által közölt rajz alapján mindkét feketemoly faj hernyója rendkívül hasonló. Ezt saját megfigyeléseink is megerősítik. Az E. dodecea hernyója másfél centiméter hosszúságú, sárga alapszínű, háti oldalán feketén pettyegetett. Az E. bipunctella hernyója bár megegyező hosszúságú, testének alapszíne kevésbé sárga, és a háti oldalon látható apróbb, összeérő pontok jól megkülönböztetik. Az E. dodecea hernyói a levél fonákján vagy szárán táplálkoznak. Érdemes még megjegyezni, hogy finom szövedék védelmében táplálkozhatnak és sokszor vékony szálon leereszkedve himbálódznak a gyöngyköles levelei között. A hernyó még ősz elején bebábozódik, szövedék védelmében telel át. A Csévharaszton megtalált E. dodecea populáció lehetőséget nyújt e ritka, hazánk