S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

Ornativalva plutelliformis (Staudinger, 1859) — Ponto-mediterrán elterjedésü faj. Hernyója Tamarixon él. Az utóbbi évtizedek megfigyelései szerint észak felé terjed. Hazánkban eddig csak az Alföld néhány homokos vidékéről jelezték. Phalonidia albipalpana (Zeller, 1847) —A Mediterráncumtól Közép-Ázsiáig elterjedt faj: szikes pusztákon honos. Henyójának tápnövénye a Limoniwn gmelini. Hazánkban csak a Hortobágyon gyűjtötték. Agdistis intermedia Caradja, 1920 — Ponto-kaszpi elterjedésü, szikes pusztai tollasmoly. Hernyójának tápnövénye a Salsola kali és a Limoniwn gmelini. Hazánkban csak az alföldi szikeseinkről került elő. Discestra dianthi hwigarica (Wagner, 1930)— Eremiális faj. Hazánkban élő alfaját csak néhány szikes, illetve homokos területen gyűjtötték. Saragossa porosa kenderesiensis (Kovács, 1980)— Kárpát-medencei endemizmus. Mindmáig kevés helyen gyűjtötték. Ponto-kaszpi sóspusztai állat. Hernyójának tápnövénye az Artemisia santonicum. Apamea oblonga (Haworth, 1809) —A homokos öntéstalajokat kedveli. Igen lokális, hazánkban is kevés helyről, kis példányszámban került elő. A sarlósajkú molyok közül jelentős még a Kárpát-medencében elterjedésének nyugati határát elérő Sophronia ascalis (Gozmány, 1951) sárvízi jelenléte is, melyet hazánkban is csak néhány helyen gyűjtöttek eddig. Feltehetően nem sziki állat, hanem sztyepprétekhez kötődik, de itt említem meg a Chilopselaphus balneariellus podolicus (Toll, 1942) sarlósajkú molylepkét, melynek első hazai példányát a Velencei-hegységben sziklagyepen gyűjtöttem (Petrich 1987). Sárkeresztúri gyűjtőhelyeimen e lepkének már három egyedét sikerült begyűjtenem; hazánkból máshonnan még nem került elő. Tudomásom szerint eddig csak Podolia (ma Ukrajna) területén (Toll 1942) és a Fertő-tó mellett (Kasy 1962), ugyancsak szikeseken gyűjtötték. Az Agdistis tamaricis (Zeller, 1847) tollasmoly a hazai faunára is újnak bizonyult (Fazekas, 1997). A Sárvíz völgyében folytatott huszonhárom gyűjtési alkalmam túl kevés volt a helyi lepkefauna teljes feltárásához. Ezért távolabbi környékükre is kiterjedő további entomológiai kutatásuk kívánatos lenne. • Köszönetnyilvánítás — Köszönet illeti munkámhoz nyújtott segítségükért Egyed Tihamért (Sárkeresztúr), Heinz Habéiért (Graz, Ausztria), Ján Miklóst (Veszprém), Dr. Friedrich Kasyt (Wien, Ausztria), Magyar Józsefet (Sárszentágota), a Magyar Természettudományi Múzeum lepkész kollektíváját, Pánti Lászlót (Székesfehérvár), S. Póka Máriát (Budapest), Virág Miklóst (Sárkeresztúr), dr. Warvasovszky Emilt (Székesfehérvár) és feleségemet, Terézt, aki elkísért sárvízi gyűjtőútjaimon és osztozott azok fáradalmaiban. IRODALOMJEGYZÉK Ádám L., Marosi S. & Szilárd J. (szerk.) (1959): A Mezőföld természeti fóldrajia. Budapest, 514 pp.

— Boros Á. (1959): A Mezőföld növényföldrajza. In: Ádám, L. Marosi S. & Szilárd, J. (szerk.): A Mezőföld természeti földrajza. Budapest, pp. 363-368. — Fazekas I. (1997): Az Agdistis tamaricis (Zeller, 1847) és a Stenaptilia apneumonanthes