S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

területén, a Szársomlyón. Egy csodálatosan szép fajt fogtam, melyről azonnal feltűnt, hogy ilyet még nem láttam. A faunafüzetben zárójeles fajt fajlistámban hibásan „tridentatus"-nak publikáltam. Tápnövényei csüdfű (Astragalus) fajok. Gyűjtési adatok: Nagyharsány: Szársomlyó, 1997. V. 12. fűhálózva, leg. Podlussány A. Smicronyx swertiae Voss, 1953 — A Szigetközben Rajka közelében, a Duna­folyásától elhatárolódott tavacska partján összegyűlt növényi törmeléket rostáltam. Több ritka Bagous-faj mellett sikerült megfognom ezt a fajt is. Tápnövényei aranka (Cuscuta) fajok. Gyűjtési adatok: Telkibánya: Csapontos-ház, 1996. VIII. 24., leg. Hegyessy G.; Tarcal: Pestere, 1994. IV. 30., leg. Hegyessy G.; Ásotthalom: Király-rét, 1990. IX. 7-21., tálcsapda; Rajka: Duna-part, 2000. VI. 26-30., leg. Podlussány A. és Sziráki Gy. Stenopelmus rufinasus Gyllenhal, 1836 — A magyar fajlistámból hiányolta Mészáros Gábor Belgrádból. Szerinte a Duna szerbiai szakaszán több helyről elők­erült. Magyar adata azonban eddig még nem volt. Rudner József és Mikó István gyűjtötte az első, és sajnos mindmáig egyetlen példányát. A faj előkerülésével faunánk egy új fajjal, új genusszal és új alcsaláddal (Stenopelminae) gazdagodott. Gyűjtési adatok: Szeged: (Újszeged), Füvészkert, 1997. X. 9., leg. Rudner J. és Mikó I. Omphalapion pseudodispar Wanat, 1995 — Múzeumunk könyvtárában nyomoztam újabb Curculionoidea irodalmak után, amikor feltűnt nekem, hogy Marek Wanat (Wroclaw, Lengyelország) 1995-ben egy új fajt írt le Magyarországról. A Ceratapiini-monográfia (Wanat 1995), amelyben a leírás meg­jelent, múzeumunk könyvtárában nem volt meg. írtam a szerzőnek, aki küldött egyet könyvtárunknak. Ezúton is köszönöm múzeumunk és a magam nevében. Az igen értékes irodalmi forrás alapján rendbe tehettem a saját gyűjteményem Ccratapiini-anyagát. A gyűjteményemben találtam egy nőstény példányt is az új fajból. Adatai: Jászkisér, 1918. VI. 12., leg. Győrffy Jenő. A példány úgy került hozzám, hogy Győrffy Jenő magángyűjteményét megvásároltam az örökösöktől. A faj csak a Jászságból ismert. A faj tápnövényét valószínűleg a Hieraceum-, Anthemis- és Matricaria-fajok között találjuk, mivel a többi Omphalapion-faj is ezeken a növényeken él. A faj faunánkra új. Bruchela schusteri (Schilsky, 1912) —ABruchela (régebben Urodon) fajokat újab­ban az orrosbogarak (Anthribidae) családjának Urodontinae alcsaládjába sorolják. Korábban (pl. Kaszab 1967) a zsizsikek (Bruchidae) közé helyezték őket. Gyűjteményem rendezése során ezzel a fajjal is találkoztam. Hazai előfordulását a következő adatok is bizonyítják: Fenyőfő, 1979. VII. 1, leg. Podlussány A.; Súr, 1989. VII. 2., leg. Podlussány A.; Dabas: Gyón, 1994. VII. 3., leg. Merkl O.; Örkény, 1995. VII. 19., leg. Orosz A.; Örkény, 1999. VII. 21, leg. Hangay Gy. és Podlussány A.; Verpelét, 1999. VI. 12, leg. Földessy M. és Podlussány A. Polygraphus subopacus Thomson, 1871 — Egy példányt találtam a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében „Montes Bükk, Dr. Gebhardt" felirattal. Az adat megerősítést igényel. A Bükk-hegységben üzemelő fénycsapdák anyagát alaposabban meg kellene vizsgálni, illetve speciálisan szúk gyűjtésére kellene nagyobb energiát fordí­tani. Tápnövényei a Picea- és Pinus-ía]dk (Pfeffer 1994). Phloeotribus caucasicus Reitter, 1891 — Egy példány került elő a Hanságból. Tápnövényei kőrisfajok (Fraxinus). A kevés marhával, de rendszeresen legeltetett lébényi legelőn a flóra és fauna igen gazdag. A Hanság kutatása során az egyik kedvenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom