S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

whole Curculionoidea fauna. The species Tychius tridentinus Penecke, 1922 proved to be new for the fauna of Hungary. BEVEZETŐ A délről nyitott Kárpát-medencében a mediterrán hatás a Villányi-hegység és a Mecsek- hegység flórájában és faunájában mutatható ki legjobban. A gyűjtők az elmúlt ötven évben a Villányi-hegységet érdemtelenül elhanyagolták. Ezt néhány kutató szóvá is tette a nemrég megjelent "A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérésc" (Uherkovich 2000), című kötetben. Mégis a kiadványt olvasva, látszólag egy jól kutatott területről van szó, ami egyes rovarcsoportokra nézve, talán igaz is. Villányi-hegységi adatainak ismeretében azonban nyugodtan kijelenthetem, hogy az ormányosbogárszerűek családsorozata szempontjából feltáratlan területről van szó. Az 1998-2000. évekre meghirdetett kutatási program gyűjtőmunkájában (valószínűleg pénzhiány miatt) csak kevesen tudtak részt venni. Magam is csak egy alkalommal (2000. IV. 2829.) gyűjtöttem a Villányi-hegységben. A gyűjtési adatokból kitűnik, hogy Dudás György természetvédelmi őr, továbbá Horvatovich Sándor és Sár József, a Janus Pannonius Múzeum munkatársai gyűjtöttek ormányosbogarakat az említett három évben. Köszönöm gyűjtőmunkájukat. Az elmúlt 30 évben még jelentős gyűjtéseket végzett a Villányi-hegységben Ádám László, Horvatovich Sándor és Sár József. A többi adat szórványgyűjtésekből származik, egy-egy gyűjtőút vagy kirándulás melléktermékeként keletkeztek. Fűhálózással, kopogtatással ugyanis egy-két óra alatt akár 40-50 fajt is lehet gyűjteni, hiszen a családsorozat a legnagyobb fajszámmal (közel 1200 faj) van jelen faunánkban. Az elmúlt 50 évben az adatok szerint 115 napon folytak gyűjtések. Ez idő alatt mindösszesen 204 faj került kimutatásra, ami átlagosan közel napi 2 fajt jelent (!). Ebből arra következtetek, hogy a gyűjtések más bogárcsaládokra irányultak, pl. Carabidae, Staphylinidae, Scarabaeidae, stb, amikor elsősorban nem a növényzet hálózása vagy kopogtatása a cél. Rendkívül szegényes a Scolytidae család fajainak száma. A szuvakat speciális gyűjtési módszerekkel lehet csak eredményesen gyűjteni. Ilyen lehet az erdei utakon haladó autóshálózás, az erdőirtások, farakások körüli intenzív hálózás, a gallyakból való kincvelés stb. A feldolgozott bogáranyag a Magyar Természettudományi Múzeumban (MTM, Budapest), a Janus Pannonius Múzeumban (Pécs), és a saját gyűjteményemben található. A MTM bogárgyűjteményében található bogarak közül csak az Apionidae család fajait determináltam, a többi irodalmi adat (Kuthy, 1896 és Endrődi 1957, 1958, 1959, 1960, 1961, 1963, 1969 és 1970). Az irodalmakból kigyűjtött neveket dőlt betííkkcl, az általam determinált fajok neveit vastag betűkkel írtam. Az irodalmi adatokkal (63) együtt 267 fajt tudtam kimutatni a Villányi-hegységből. Ez nagyon kevés. A Villányi-hegység gazdag flórája alapján ez az eredmény 50%-osnak tűnik, mivel szerintem kb. 500 faj él a Villányi-hegységben. Rövidítések: ÁL = Ádám László; DGy = Dudás György; FJ = Frivaldszky János; GA = Gebhardt Antal; HE = Hámori Edit; HG = Horváth Géza; HS = Horvatovich Sándor; KZ = Kaszab Zoltán; Lí = Loksa Imre; MÉ = Murai Éva; ML = Méhely Lajos; NB = Nagy Barnabás; NS = Nógrádi Sára; PA = Podlussány Attila; PJ = Pável János; PP = Paulovics Péter; SJ = Sár József; SV = Stiller Viktor; SzM = Szabó Márta; SzV = Székessy Vilmos; TGy = Topái György; UÁ = Uherkovich Ákos;