S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

gazdagítják a területet átszelő csatornák és vizesárkok, mesterséges tavak, láprét jellegű, vizenyős élőhelyek (pl. Tócó-ér mente). Mindezen területi és élőhelyi adottságok kedvező környezeti feltételeket biztosítanak a különböző fajösszetételű futóbogár közösségek számára. A Fényi-erdő a Bátorliget község határán belül található három, fokozottan védett természetvédelmi terület egyike. A három terület közül leginkább a Bátorligeti-láp kutatott, mely 1950 óta áll védelem alatt. A Fényi-erdő területe 285 hektár, és 1954 óta védett. Az erdő vegetációja és tájképi jellege némileg hasonlít a Bátorligeti-láphoz, de a nedves rétek és mocsarak csak egy kis foltra korlátozódnak, míg a különböző erdőtársulások a terület sokkal nagyobb részét foglalják el. A lombhullató társulásokban a kocsányos tölgy a domináns fafaj, az akác és a feketefenyő ültetett, melyet fokozatosan eltávolítanak. Az erdő gyakorlatilag alig kezelt, a fák állva pusztulnak és korhadnak cl. A cserje- és lágyszárú növényzet sűrű és gazdag, nedvesebb helyeken óriási tömegben tenyészik a májusi gyöngyvirág. A Bátorligeti-láp környékén az első bogárfajokat Kaszab Zoltán fogta, még 1936-ban. A mocsár szervezett kutatását 1948-ban kezdték el a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) munkatársai. Az akkori gyűjtések eredményeit Kaszab és Székessy (1953) az azóta klasszikusnak számító munkájukban foglalták össze. 1988 és 1990 között az MTM újabb nagyszabású kutatómunkát végzett a Bátorligeti-lápon, a szomszédos, szintén védett Bátori-legelőn és a Fényi-erdőben. E gyűjtőmunka eredményeit összefoglaló munkából (Merkl 1990) is kiderül, hogy a Fényi-erdő sokkal kevésbé tanulmányozott terület, mint a Bátorligeti-láp, ezért bogárfaunájának kutatása mindenképpen indokolt. ANYAG ÉS MÓDSZER Debrecenben és környékén a gyűjtőmunkát főként 1999-ben és részben 1998-ban, ill. 2000-ben végeztem. A mintavétel egyeléses módszerrel történt. Az egyes mintavételi napokon főként a délelőtti órákban gyűjtöttem, általában három órán át. Kivételt képez a Cívis utca, ahol a gyűjtést főként éjszaka végeztem, zseblámpa segítségével. A három év folyamán Debrecen közigazgatási határán belül nyolc területrész futóbogár közösségét vizsgáltam, melynek során összesen 28 mintavétel történt. A mintavételi helyek a következők voltak (1. ábra): Alsójózsa (Tócó-ér), Kefés-dűlő (mezőgazdasági terület), Nagyerdő (Pallagi út mellett), Cívis utca, Csereerdő (vizesárok), Zsidó-erdő (fiatal tölgyes), Fancsika II.-víztároló és Vekeri-tó. A Debrecen környéki mintavételi helyek jellemzése: 1. Alsójózsa (Tócó-ér). A Tócó-ér partja a település főutcájának számító Bocskai István út közelében szétterülő lapályt képez, ahol tavasszal a környező területekről összegyűlik a víz. A terület ezáltal láprét jellegű, tocsogós, zsombékos élőhellyé válik, ahol rendkívül dúsan tenyészik a mocsári gólyahír. 2. Kefés-dűlő. A mintavételi hely egy mezőgazdasági művelés alatt álló földterület szélén volt. A gyűjtés során a szántáskor kifordult nagyobb földdarabok alatti nedves részeket, a mezsgyeszegély elszáradt, dús gyomnövényzetét és egy száraz árok felhalmozódott avarját vizsgáltam. 3. Nagyerdő. A mintavételi hely az erdő Pallagi út menti részén volt, ahol a