S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

4. A Gesztesi-patak a Humli-völgyben (Kumoli-völgy) folyik. A Kis-Somló déli lábánál található az az öntésterület, ahol a vizsgálatokat végeztük. A nyílt zsombékos, füves-sásos területen a gyűjtéseket parttaposásai, valamint a sáscsomók szétvágásával végeztük. A másik gyűjtőhely a pataknak a műút túloldalán levő szakasza, ennek partja meredek, agyagos és nádassal szegélyezett. 5. A Majki-hegy 238 méteres magasságával a Kis-Somló legmagasabb pontja. A hegy nagy részén kiskertek sorakoznak, a Vértessomlóra néző domboldalon szántókat találunk. Egy, a tetőhöz közeli kiskertben gyűjtöttünk higanygőz-lámpával 1995 és 1996 augusztusában. A délkeleti domboldalon a Majki-erdő terül el, melynek védett jellegzetes növénye a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum). A hegytetőhöz közeli (230 m) száraz cseres-tölgyesben már 1993 óta végzünk talajcsapdázásokat, de teljes évet átfogó vizsgálatot csak 1995-ben végeztünk. A cseres-tölgyes a hegylábnál nedvesebb és itt már idős kocsányos tölgyeket (Quercus robur) is találunk. A második csapdasort ebben az erdőben, csalánnal borított területen ástuk le. Az erdő alján elterülő kaszálón szintén talajcsapdáztunk. A szántón és az erdőben rendszeres egyeléseket folytattunk. 6. A Pénzes-forrás a Vadámér-völgy és a Bíró-temető találkozásánál, a völgyben folyó patak mentén ered. A terület cseres-tölgyesben fekszik, a hűvös patakvölgyben gyertyános-tölgyes az extrazonális társulás. A forrás környékén mocsári sástársulást találunk, jellemző fajai: az éles sás (Carex gracilis), és a tömeges óriás zsurló (Equisetum telmateia). Néhány égerfa (Alnus glutinosa) is megtelepedett. A forrástól északra, mintegy 200 m-re már szántót találunk. Talajcsapdázást folytattunk a szántó szélén, a cseres-tölgyesben, valamint a gyertyános-tölgyesben. A forrás, valamint a patak partján parttaposással gyűjtöttünk. 7. A Nagy-Somlyó csak nevében hasonlít a Kis-Somlóhoz, mert ez utóbbi egy homokkal borított kavicsos hordalékkúp, az előbbinek viszont triász-időszaki dolomit az alapkőzete. Közigazgatásilag Vértessomlóhoz tartozik. A hegy déli oldalát mészkedvelő tölgyes borítja, a csúcshoz (330 m) közel lejtősztyepet és bokorerdőt találunk, melyet néhol megszakít egy-egy sziklagyepes rész. A molyhostölgy (Quercus pubescens) a virágos kőrissel (Fraxinus ornus) alkot ligeteket. Jellemző védett növény: a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), valamint a sziklagyepekben az apró nőszirom (Iris pumila). A talajcsapdákat a lejtősztyeppbe helyeztük le. 8. Vértessomló környékén több tó terül el, melyeket az egykori homokbányákból alakítottak ki. A vizsgált tórendszer a falu határában a Kis-Somló és a Nagy-Somlyó között található. A tó nagy részét nádasok borítják, az egyes partszakaszok homokos, agyagos partján parttaposással gyűjtöttünk. Másik vízparti gyűjtőhely szintén bányató, azonban nem homokbányából, hanem barnaszén külfejtési gödrében alakították ki. Partja agyagos, murvával leszórt út veszi körül. Várgesztes felé az Itató-dűlőnél a somlói palahányó alatt terül el. A gyűjtéseket parttaposással, valamint a kisebb kövek forgatásával végeztük. 9. Oroszlány az Altal-ér völgyében fekszik, így némileg eltér az előbb tárgyalt területektől, azonban Majkpusztától való távolsága mindössze három kilométer. A város belterületén lévő parkokban az egyeléssel gyűjtött fajok kerültek a listára. Gyűjtési módszerek (gym): egyelés (E), fűhálózás (Fűh), forgatás (F), kérgezés (K), lámpázás (L), parttaposás (P), rostálás (R), talajcsapdázás (Tes).