S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

fűszál végéig mászott és elrepült. Szerencsére idejében észrevettem. Öt méternyi repülés után leült. Sikerült lefényképezni. Fajcik fiolába tette és negyed óra múlva három apró világoszöld petét rakott az üveg falára. Ez után rájöttünk a nőstények keresési módjára. Figyelni kell a hímeket, és ha észrevesszük, hogy egy négyzetméternyi részen belül 5-6 hím esetlenkedik, ott biztos találunk nőstényt. A hímek leszállás után azonnal felkapaszkodnak a fűszálra, a széllel szembefordulva csüngnek és szárnyukat zászlóként hagyják „lobogtatni". Akár fél órát is egy helyben maradnak. A nőstények rendszerint az egyik lappangó sásról a másikra másznak, majd röppennek 10-20 cm távolságokat, miközben a szárnyaikat rezegtetik. De a második nőstény, szintén a „fényképezés elől menekülve" valóságos világrekordot -15 méternyit - repült. Napnyugtáig hat nőstényt figyeltünk meg. A csüngő araszóló tehát azokon a helyeken a leggyakoribb, ahol az élőhely félig „kopasz", fehérlik az aprózódott kőtől, domináns növény a Carex humilis és igen sok ezüst aszott (Paranychia cephalotes) virít. További segítség, hogy a lepke repülése idején teljes pompájában nyílik az illír boglárka (Ranunculus illyricus), a pongyola harangvirág (Campanula sibirica) és már előbújik a tarka kosbor (Orchis tridentata). Schmidt Antal 1934-ben az osztrák Rovarászati Lapokban minden akkor ismert információt közöl a culminaria-ró], leírja a nőstényt, de röpképtelennek tartja (Schmidt 1934). Jablonkay József a Fóliában ismerteti az 1933. május 23-i Pilisvörösvár melletti gyűjtés tapasztalatait (Jablonkay 1973). O sem észlelte a nőstények repülési képességét, viszont fontos megfigyelést tett: „megtaláltam néhány kis hernyóját a serteszerű csomókban növő fűféléken" (= Carex humilis). A Vörös Könyv 216. oldalán azt olvashatjuk, hogy a lepkénk hímje délelőtt vagy a déli órákban repül, továbbá azt, hogy a nősténye röpképtelen (Varga 1989). A fentiek ismeretében mindkét megállapítást korrigálni kell! Az MTM Kárpát-medencei gyűjteményében (93-as szekrény, 34-es fiók) több mint 300 hím culminaria példány található, a zömük Pilisvörösvárról (gyűjtők: Balogh I., Gozmány L., Jablonkay J., Kovács L., Lengyel Gy, Vargha Gy. és Vida L.), néhány példány Piliscsabáról (gyűjtők: Schmidt A. és Újhelyi S.), Csákvárról (gyűjtők: Éhik Gy, Szőcs J, Varga Z. és Wettstein J.) és Csákberényből (gyűjtő: Szabóky Cs.) származik. Nőstény összesen 49 példány van Pilisvörösvárról (gyűjtők: Balogh I, Bartha V, Éhik Gy, Fabricius F, Gergely I, Issekutz L, Kovács L, Schmidt A. és Vargha Gy.). Végezetül újabb adalék a magyar rovarászát sötét oldalához: A gyűjteményi tárlóban elkülönített öt culminaria példány látható „Hungária, Budapest János-hegy, 1932. V. Bartha Viktor" cédulával. Mellette Gozmány László kézírása: „lelőhely titkolása érdekében a Bp. János-hegy költött lelőhely, valódi lelőhely Pilisvörösvár." IRODALOM Jablonkay J. (1973): Egy ritka kis araszoló lepkéről, a Phyllometra culminaria Ev.-ről (Lepidoptera Geometridae). — Folia ent. hung. 26: 227. Schmidt A. (1934): Das bisher unbekannte $ von Egea culminaria Ev. — Z. öst. Ent. Ver., Wien 19: 26-27. Varga, Z. (1989): Lepkék (Lepidoptera) rendje. — In: Rakoncz^.y, Z. (szerk.): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. - Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 188-244. SZABÓKY Csaba H-1034 Budapest Bécsi u. 88.